Prológ

Felkészülni, biztonsági öveket becsatolni, kalandra fel!
A távolba vész, kb másfél éve fogalmazódott meg komolyabban, hogy el kéne menni Ausztráliába. Meghívást már jó ideje kaptunk, és ezek szerint most jött el az ideje. Ez egy három családot érintő projekt, az egyik már ott él jó ideje és mint helyismerettel rendelkezők vállalták a programok összeállítását, természetesen figyelembe véve az esetleges igényeinket. Augusztusban az előkészületek is elkezdődtek, onnan kezdve hébe-hóba kezdtük el figyelni a repülőjáratokat és jegyárakat, aztán szeptemberre eldőlt, most vagy soha. Bejelentjük a munkahelyen is a tervünket, nem örülnek annyira, de hivatalosan is el vagyunk engedve. Az elég hamar kiderült, hogy csak három hét lesz, amit mi többiek rá tudunk szánni, iskolai és munkahelyi okok miatt. Többen mondták, hogy ennyi időre szinte elindulni sem érdemes, figyelembe véve az utazás, átállás, távolság okozta nehézségeket, de végül nem sikerült többet szakítani.
Első lépés, vízumot kell szerezni. Egyszerűnek tűnt, regisztrálni kell a megfelelő honlapon és egy kérvényt kitölteni. Mindenféle kérdések lakásról, munkahelyről, jövedelemről, családi állapotról. Találtam egy lehetőséget, hogy egy regisztrációval lehet igényelni több személynek is, bár minden egyes kérvényt külön kezelnek. Két nap múlva jön is válasz, hogy köszönik szépen, de akkor most még szükségük volna néhány adatra: igazolások munkahelyről, három havi bankkivonat, nyilatkozatok (hova megyünk, miért megyünk, mit fogunk ott csinálni, ilyesmik), mindezt természetesen angolul, a nem angol bizonylatokat pedig lefordítva angolra vagy egy náluk akkreditált irodánál, illetve külföldi esetén az iroda is adjon egy nyilatkozatot, hogy mióta fordít, kik a munkatársai, név, cím. A végén nagylelkűen adtak rá hét napot, különben irgum-burgum, a meglévő adatok birtokában fognak elbírálni minket és majd értesítenek elektronikusan, ne is zargassuk őket ez ügyben. Közbejött egy megfázás, hétvége, kiszállás, de végül meglettek a papírok. Amit lehetett, egyből angolul írtunk meg és írattunk alá, de a bank azt mondja, ő nem tud angol nyelvű kivonatot adni. Határidő nap reggelén irány a fordítóiroda, amelyik közli, hogy megcsinálja, hogyne, jöjjek vissza két nap múlva. Mond is egy nagyságrendet, hogy mibe fog ez fájni, de edzett vagyok, nem ájulok el ott előtte.
Lesz, ami lesz, feltöltöm a meglévő fájlokat, plusz egy nyilatkozatot a részemről, hogy a kivonatok fordítás alatt vannak, de egyébként a fordítóiroda nem fogja megadni a kért adatokat személyiségi és adatvédelmi okokra hivatkozva. Semmi reakció.
Eljő a szerda, megvannak a fordítások, végül megegyeztünk egy mindkét félnek előnyös konstrukcióban, töltöm fel, a honlap szerint az általános ügymenet alig pár nap. Eltelik egy hét, barátainknak megjön a pozitív elbírálás, nekünk semmi. De találok egy gombot, amivel tudatom, hogy én már nem kívánok több adatot szolgáltatni, megnyomom. Még egy hét, semmi reakció. Egy kis bosszankodás, hogy leendő útitársaink nem bajlódtak irodával, szoftverrel készítettek egy nyers másolatot, kicsit stilizálták és azt küldték be. Október eleje, már ki van nézve a repülő, jó volna foglalni, de vízum nélkül nem merem. Írok még egy kedves nyilatkozatot, hogy izé, lehet, hogy bénáztam, esetleg, ha megnéznék, hogy mi a helyzet az ügyiratunkkal, fel tudom tölteni, elfogadja a rendszer. Meg se hess. Közben alakul a programterv, de ott is foglalásokat kéne eszközölni.
Mondtam, ne várjanak ránk, majd lesz valahogy, de vízum nélkül nem veszek jegyet. A többiek le is foglalták a jegyet, szállást, bérelt járműveket, ha nem is jön össze az utazás, a részünket ki fogom fizetni mindenképpen. Bóklászok a honlapon, nem létezik, hogy ne lehessen panaszt tenni, érdeklődni. Eldugva találok is egy lehetőséget, hogy visszajelzés. Ebben van olyan opció, hogy panasz, vagy lehet dicsérni őket, az előbbit választom. Megint leírom, amit már egyszer megírtam, meg azt is, hogy már megírtam, valahol ott kell lennie egy fiók mélyén az egész dossziénak. Két nap múlva jön is a válasz, hogy az ügyintéző megnézte és úgy látja, hogy a kérvényünk már el van bírálva, panaszom okafogyott. Öt órával korábban valóban megjött a vízum. Félöröm.
Gyorsan nézem is a neten, még fogadnak foglalást a gépre, de amikor ténylegesen foglalnám, elutasít. Megyek utazási irodába, mondom neki, hogy mikor és hová mennék, ajánl mindenféle lehetőségeket, de ezt nem. Ráveszem, hogy nézze meg azt a légitársaságot is, amit én szeretnék, meg is találja, de húzza a száját, 16 óra a tranzitban, én ezt nem akarhatom. Normális esetben nem gond, ki lehet menni városnézni, de ez az átszállási pont Shanghai, Kína. A járat is mindössze fél éve indult, bizonytalan, nem akar nekem rosszat. Nagy nehezen ráveszem, hogy foglaljon. Meg is próbálja, neki sem jön össze, nem mondom neki, hogy én is így jártam. Elválunk.
Otthon megint elkezdem a keresést, ezúttal netes utazási irodák honlapján keresem ezt a járatot. Egyiknél sikerül megtalálni és a foglalás is megy, alig hiszem el, gyorsan utalok, visszaigazolás megjön, huhh! Péntek délután van, fellélegzünk, most már biztosan utazunk, reszkessetek, kenguruk!