Sarajevooooo! Emlékszik még valaki erre, ahogy a téli olimpia kabalája a világba üvölt/vonít? Nem tudom, hogy a szálloda komplexum, ahol megszálltunk, abból az időből származik-e, vagy egy újabb kor vívmánya, mindenesetre sokan panaszkodtak a szobájukkal kapcsolatban. A svédasztalos vacsora változatos volt, helyenként alaposan megizzasztva a társaságot, hogy „az a valami éppen mi lehet”. A személyzet főleg idősebb férfiakból állt, csak másnap reggel láttunk néhány nőt, mint takarító. A panoráma azért nem volt rossz.
A délelőtt városnézéssel telt, hosszasan buszoztunk, mire beértünk a belvárosba. A folyóparton tett séta egyik állomása AZ a sarok volt, ahol a nagy esemény történt több, mint 100 évvel ezelőtt, miközben történelmi betekintést nyerhettünk a gyilkosság körülményeibe, időnként burkolt célzásokkal arra vonatkozóan, hogy valójában ki, mikor és miért. Kissé tágabb környezetben pedig megismerhettük a vadkan, mint metafora jelentését is. Ennél valamivel földhözragadtabb téma volt a város és az ország irányítása, milyen nehézségekkel küzd ez a térség abból fakadóan, hogy a három, nagyjából azonos erősségű potenciál harcol egymással, ezúttal fegyverek nélkül, megspékelve kívülről egy kis békefenntartó helytartóval. Mindenesetre adva van egy szunnyadó konfliktuspont.
A város és környéke muszlim többségű, itt a program hivatalos része volt Gazi Huszref bég dzsámijának meglátogatása. Tágas épület, ízléses díszítéssel. A legnagyobb poén az volt benne, miközben az intézmény vezetője tartott előadást vallásról, kultúráról, ahogy a takarítónő perelt vele, merthogy neki porszívóznia kell, elvégre kezdődik a szertartás. De ezt már nem vártuk meg (jól is néztünk volna ott, egy csomó hitetlen gyaur), a szent ember megáldott minket és utunkra bocsájtott.
Következő megálló egy szerb ortodox imaház volt, az előzővel ellentétben szűk és sötét, nehezen befogadható zsúfolt ornamentika, de ezt ők biztosan másképpen látják. A kerengőben viszont érdekes kiállítás kegytárgyakból, ruhákból és egyéb vallási témakörben.
Mire ismét kiértünk a szabadba, eleredt az eső, így a bevásárlóutcaként szolgáló szűk sikátorok és a bazár szabad programként történő meglátogatása nem volt felhőtlen. Az egyik téren egy ember esernyőket árult, de neki sem volt nagy fogalma. Az idő fogytával aztán az eső is elállt, Szarajevó nem a legszebb arcával kápráztatott el bennünket.
Utolsó helyszín a körúton: Visoko, a boszniai piramisok. Itt egy AI összefoglaló a témában:
„A boszniai piramisok története a Semir Osmanagić által megfogalmazott, vitatott elmélet köré épül, amely szerint a Visoko melletti dombok ember alkotta piramisok, amelyeket mintegy 34 000 éve építhettek az ősi balkáni népek, például az illírek. Az elmélet szerint a dombok alatt húzódó alagutak is mesterségesek.
A piramis-elmélet főbb pontjai
Ember alkotta építmények: Osmanagić szerint a dombok nem természetes geológiai képződmények, hanem hatalmas piramisok.
Építők: Az elmélet szerint az ősi illírek vagy más ősi balkáni népek építették, jóval az időszámításunk előtt.
Kor: Az építést mintegy 34 000 évvel ezelőttre teszik, a dombok alatt feltárt alagutak pedig hasonló korúak lehetnek.
Különleges tulajdonságok: Osmanagić állítása szerint a piramisoknak különleges tulajdonságaik vannak, például a tetőn található „állóhullámok” felgyorsulnak a napfény hatására, és lehetővé teszik az intergalaktikus kommunikációt.
Egészségügyi hatások: Az elméletet népszerűsítő források szerint a piramisok látogatása jótékony hatással van az egészségre, például csökkenti a vérnyomást és enyhíti a cukorbetegséget.
Tudományos vélemény
A tudományos közösség nem fogadta el ezt az elméletet, mivel a dombok geológiai eredetűek, és az elmélet nem támaszt alá semmilyen történelmi vagy régészeti bizonyítékot.
Az elméletet kritizálják a tudósok, mivel nem felel meg a tudományos módszertannak.”
Semirt, a bosnyák Indiana Jonest (innen vettem a titulust: https://divany.hu/offline/boszniai-piramisok) hallgatni magával ragadó, de roppant koncentrálást igényel, hacsak valaki nem perfekt angol nyelvű többek között fizikai, kémiai, geológiai szakkifejezésekből. Hárman próbáltuk fordítani, nem mindig sikerült visszaadni a mondanivalóját. Háromnegyed órát kapott az idegenvezetőnktől, lévén, hogy csak két csoportban tudtunk lemenni az alagutakba és még messze volt a haza, de háromnegyed évet is tudott volna beszélni folyamatosan. Aztán, hogy igaza van-e vagy sem, lelke rajta.
Volt mit befogadni a három nap folyamán, sok hasonló találkozás kéne és akkor volna rá esély, hogy jobb legyen mindannyiunknak.
A kirándulás összes képe megtekinthető itt:
https://photos.app.goo.gl/N3BZ392t9Un7FQqz8
Vélemény, hozzászólás?