Hosszú év / Rövid nap.
Az egész útra rányomta bélyegét az, hogy egyedi, megismételhetetlen és különleges. Ez alól nem volt kivétel az év utolsó napja sem. A fő program nem is az éjfél volt, hanem a másnap reggel. Ehhez Byron Baybe kellett utaznunk. 
Nagyjából félúton van Burleigh Heads, jó lehetőség egy kis szünetre. A főzdetúra újabb állomása a Black Hops, az üzem épületében van egy kocsma is (egész pontosan taproom, aminek még nem tudok magyar megnevezést, lényegében bemutatóteremnek fel meg. A belső falak feketék, ottjártunkkor sokan voltak, nagy hangzavar uralkodott. 
A kikért kóstolókör sorrendjét a pultos állította be. Volt egy itallapjuk is, ahol pár gondolatot írtak minden kapható sörükhöz. Míg az első kört kiittuk (rákerestem a honlapjukra, a négyes listán szereplő sörökből csak a legutolsót találtam meg a terméklistájukon), ez alapján újabb söröket választottunk. Közte a Ron Burgundy nevő skót ale-t. A meglepetés akkor ért, amikor felhomályosítottak, hogy abból nem lehet kóstolót kérni, csak teljes pohárral. Ezen természetesen nem múlhatott, kértünk teljeset. Nem is volt csalódás, egy nagyon finom és erős, viszkis hordóban érlelt sört kaptunk.
Ausztráliában sok helyen lehet elvitelre is sört kérni. Ezt nem műanyag flakonokban adják (lehet, hogy olyan is van), hanem pofás üvegekben (2 és 5 literes, vagy valami hasonló nagyságrend). Aztán az emberek készülnek, viszik magukkal a megvásárolt butykost és újratöltetik. 
Elvégre az év utolsó napja van, de ha akkor nem, akkor amúgy is közeleg a visszatérésünk napja, az utolsó estére egy ilyen sör méltó lehetne. A terv túl szépnek bizonyult ahhoz, hogy megvalósulhasson, mert ebből a sörből nem csak kóstolóba nem adtak, de elvitelre sem. Csak limitált mennyiségben készült, azzal pedig a törzsvendégeket tisztelik meg, hogy jusson nekik a lehető legtöbb belőle. Ráadásul ezt a sört sem találtam meg a termékpalettán, valamiféle misztikum lengi körül, úgyhogy egy ilyet mindenképpen főznöm kell egyszer.
Mi lehet rendhagyóbb Szilveszterkor, mint egy délutáni ebéd egy vega étteremben.
A választék elég nagy, jól is néztek ki és természetesen finomak is voltak. A válaszott fogások:
Roasted Pumpkin Salad (sütőtök saláta)
Pesto Pasta
Passion Fruit Cheese Cake (passiógyümölcsös sajttorta)
Időközben a Gold Coast nyaralói és lakói kezdtek gyűlni a tengerparton, enni és innivalóval bőségesen felszerelkezve. Azt nem tudom, a helyi szokások szerint meddig szándékoztak kint maradni, de kézenfekvőnek tűnt, hogy az éjfélt is ott várják meg egy közös ünneplésre. Saját tapasztalásból mindezt már nem is tudtuk meg, mert mentünk tovább a napi úticélunk felé. 
Már sötét este volt, mikor megérkeztünk, egy távolba szakadt magyar család biztosított számunkra vacsorát és éjszakázási lehetőséget. Vacsora után kimentünk a helyi partra, ahol javában folyt az utcabál, az időpontnak megfelelően jó zajosan. A különböző standokon dj-k próbálták egymást túlharsogni. A legérdekesebb az a furgon volt, ahonnan nem hallatszott semmi, pedig a pulpitus mögött szemmel láthatóan dolgozott a ceremóniamester. A dolog nyitja, hogy ennél a helynél fejhallgatókat osztottak az itt bulizni kívánóknak, akiket így teljes mértékben függetleníteni tudtak a környezetükből áramló egyéb zajoktól. Lehet, hogy nem új megoldás, de egy újszülöttnek (nekem) minden vicc új.
Nem maradtunk sokáig a tömegben, éjfélkor egy csendesebb mellékutcában a fűben ülve járt körbe a pezsgősüveg, miközben néztük az eget, a déli félteke csillagképeit, a parton pedig folyt a tüzijáték. Nagyon gyanús lett a hold (teliholdkor indultunk útnak és töb mint két hét elteltével már növekedni kezdett, de nem úgy, ahogy nálunk (D-ben), hanem fordítva. A csillagászati feladványt végül nem fejtettük meg, hanem nyugovóra tértünk.
Vélemény, hozzászólás?