11. nap Homokozó

Rák takarít / Óriás sír / Kukabúra nevet.
A reggel és az apály nem estek egybe (bár a dagály már visszavonulóban volt), így aztán gyalogszerrel indultunk neki a partnak. A víz miatt forgalom sem volt, lehetett bóklászni bátran keresztben is. A part mentén helyenként kempingezésre kijelölt területek is vannak és annak ellenére, hogy semmi védelem nincs a dingók ellen és vízvételi lehetőség sincs, több helyen is vertek tábort emberek. Ezeknek elsődleges szempont az, hogy nagyon közel legyenek a vízhez, mert horgászni jöttek. Térdig-derékig állnak a vízben hosszú botokkal. Azt nem tudom, hogy mit lehet a parthoz ilyen közel fogni, de valószínüleg van kapás, különben nem csinálnák. Mindeközben a hullámokkal is meg kell küzdjenek.
A reggeli órában szorgos rákok pucolták ki otthonukból a homokot. Különösebben nem volt nekik sürgős, vagy csak épp úgy esett, hogy éppen megfőtt a teájuk, vagy elkészült a reggeli, de amikor leültem a közelben, hogy elkapjam, ahogy kidugják az orrukat, valahogy sosem akaródzott nekik előbújni. Vagy nem arra fordultak, amerről vártam volna, vagy rögtön vissza is húzódtak, mindenesetre elég óvatosak voltak. Sajnos, hosszabb idő nem volt az ismerkedésre és nem fotóstúrára jöttünk. Azért haladtunk is közben, míg elértük a hajóroncsot, amiről valamiért úgy gondolták, hogy jó lesz vele feldobni a hosszú egyhangúságot azon a nyílegyenes parton. Előző nap mozdulni is alig lehetett a sok embertől és járműtől, de akkor a roncsra is fel lehetett mászni száraz lábbal, most a megközelítéséhez is bele kellett gázolni a vízbe.
A Fraser egy homoksziget. Nem csak a part, a sziget belseje is. A tengerszint alatt száz méter mélyen is az van és természetesen a legmagasabb pontja (250 m) is homok. Ezek után kész csoda az a hely, ahol jártunk napközben. A partot elhagyva egyautónyi széles utakon zötykölődtünk a sziget belsejébe. Terepezés a javából, nagyon kis szintkülönbséggel, mindenfelé gyökerek, gödrök, egyenetlenségek. Minden üléshez van kapaszkodó, amit nem tanácsos sokáig elengedni. Amolyan macsó sport ez, lehet technikázni, de a sofőrön kívül valószinüleg egyik utasnak sem okoz maradandó élményt, hogy „hú, mekkorát fejeltem az ablakba!”. Az addig parton látott csenevész, félig kiszáradtnak tűnő fák szép lassan elmaradoztak és beértünk az óriások völgyébe. Az autót letéve egy arra alkalmas helyen, tettünk egy kirándulást az erdőben. Egyre beljebb érve a fák is egyre nagyobbak lettek, több méter átmérőjű törzsüket elég volt körbejárni, az ember nyaka megfájdul, olyan szögben kell tartani, ha a magasságát szeretné felbecsülni.

Az ösvény jól járható, bár időnként egy-egy fa éppen keresztbe dőlt, ilyenkor vagy mászni, vagy kikerülni kell. Hihetetlen, de van egy kijelölt sátorozó hely is, ahol természetesen senki nem volt (nem lehet autóval bejutni), de egy meglehetősen komfortos illemhelyet ide is beállítottak. Innen fordultunk vissza. Már odamenet is annyira meghatódtak az óriások, hogy elpityeredtek, de amikor meglátták, hogy visszafordulunk, zokogásban törtek ki. Szerencsére készültünk rá, az előrejelzésben benne volt az eső veszélye, de a vékony esőkabátok és a pára miatt eléggé eláztunk.
Visszaérve az autóhoz, az átváltozott öltözőkabinná, de a második körben igyekezni kezdett, mert az eső nem állt el teljesen, hogy akik már átvedlettek szárazba, ne ázzanak el ismét.
A következő éjszakát egy másik kempingben töltöttünk, itt jóval kevesebben voltak (vagy csak jobban szétszóródva) és jellegében szervesen illeszkedett a napi erdei sétánkhoz is. Meglepetésre itt hallottunk őshoni szavakat is, egy (valószinüleg bevándorló) anyuka kommentálta anyanyelvén gyermeke viselkedését nem túl irodalmi választékos stílusban, de egyébként angolul beszéltek egymással (utána beszélgetéseinkben még többször előkerült témaként az eset, a családdal pedig másnap még egyszer összefutottunk). A kempingben szinte tapintható volt a csend, amíg a madarak bele nem szóltak, de akkor viszont ellentmondást nem tűrően akkora hangoskodást csaptak, hogy másnak nem volt lehetősége érvényesülni. Az biztos, hogy ébresztőórát nem kellett beállítani

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük