Klóntámadás

Pliny the Elder, a világ legjobb söre.
Elég nagy merészség kell ahhoz, hogy egy sört a világ legjobbjának nevezzenek, ráadásul több évig birtokolta ezt a címet. Persze az USA-ban (hol másutt történhetett volna meg mindez?) minden lehetséges, bátran tekinthetjük őket a világ legnagybb influenszereinek. Kellő mennyiségű önbizalommal (és nem mellesleg munkával) vívták ki maguknak ezt a pozíciót. Viszont nem ez lenne a fő téma.
Történt ugyanis, hogy az egyik sörversenyen, több más kategória mellett, ezt a sört írták ki, mint lefőzendőt. Megadták a receptjét is (22.7 l sörléhez).
Már eleve nem tetszett, hogy cukor kell hozzá, de megértem, mert a 8.2% alkoholt valamiből elő kell teremteni, hacsak nem akarjuk a sörlét több órán keresztül főzni, hogy kellő töménységű legyen.
A komlózás szintén egy gyöngyszem: egyrészt úgy tartják, hogy 5-7 napnál nemigen hidegkomlózunk hosszabb ideig, mert füves aromák oldódnak ki. De ez csak ízlés kérdése. Az érdekesebb az, hogy kis gyakorlattal rendelkezők már ránézésre is tudják, hogy 90 percig a 100 gr 14%os Columbusból ihatatlanul keserű kéne legyen sör (nem a Columbus, hanem a 14% alfasavtartalom miatt). A kalkulátorok 230 körüli értéket dobtak. Volt egyszer egy 60 körüli söröm, az már a határán mozgott többünk ízlésének… Mindeközben a receptben az van, hogy IBU 90-95, mért, nem számított.
Első reakcióm az volt, hogy na ezt nem. De nem hagyott nyugodni a gondolat, jó lett volna egy ilyet kóstolni, milyen lehet. Kerestem a neten, de nem rendelhető, csak helyben árulják, azt is korlátozottan, tényleg jó cucc lehet. Próbáltam ismerősöket is befűzni a beszerzésére, de végül nem jött össze, mint ahogy másnak sem. A cukrot sem akaródzott beletenni. Végül egyik könyvben találtam egy duplacefrés módszert (a gabona felét vízben, majd a másik felét az első eredményeképpen kapott sörlében cefrézni – az első lépésben egy klasszikus többlépcsős, a másikban egybegylépcsős amerikai cefrézést alkalmaztam, bár egy hangyányival alacsonyabb hőmérsékleten, ez lehet oka a későbbi kissé édeskés íznek és az alacsonyabb erjedési foknak). A megcélzott cukortartalomhoz kicsit átterveztem a malátaigényt:
Pale ale 8 kg
Carapils 0.5 kg
Kristály (120 L) 0.5 kg
Már főzés közben jutott eszembe, hogy az utóbbi két tételt nem volt szerencsés megnövelnem, egyrészt a használt kristálymaláta is sötétebb az eredetinél, másrészt térfogatra ugyanannyi lett a vége, tehát a receptben megadott színt eleve buktam (17 az eredeti 7tel szemben – felső sor, ha egyáltalán látszik valami -, ami már elég jelentős különbség a skálának ebben a felében).
A komlómennyiséget is drasztikusan levágtam, legalábbis a forralási oldalon és a hidegkomlózást is leszorítottam 10 napra. Ez meg is látszott az értékelő lapokon, kissé hiányolták a keserűséget, de az egyiknél megjegyzésként ott volt az is, hogy csak az eredetihez képest.
Az erjesztéshez kétféle élesztőt használtam, ami az álmoskönyv szerint nem szerencsés (a különböző élesztőtörzsek egymásra hatásának kiszámíthatatlansága miatt), de így sem (vagy éppen ezért) sikerült elérni a kívánt erjedési szintet (szerencsére magasabb töménységről indultam, mert számítottam rá, hogy nem lesz meg az FG 1.011), A számított alkoholtartalom 7.15%. Figyelembe véve a látszólagos és valódi végerjedésfok közötti korrekciót kijön a receptben szereplő 8.2%, amiben lehet is valami, mert elég ütős kis sör kerekedett belőle. Még szerencse, hogy 0.33as üvegekbe palackoztam, mert egy ilyenből fél liter már elég megterhelő lenne – bár összességében alig erősebb mint fél deci 50 fokos pálinka, de valahogy mégis megcsapja az embert.
A végeredmény egy kicsit édeskés, jó kis aromás, illatos sör lett selymes habbal, ami a bírák pontszámainak átlaga szerint a jó és nagyon jó határán mozgott. Elég nagy kihívásnak érezhették sokan, mert mindössze 3 pályázó volt ebben a kategóriában, emiatt aztán hivatalosan nem is hirdettek eredményt, csak az első helyezettet (aki a legtöbb pontot kapta), de legrosszabb esetben is dobogó :-).
Úgy tűnik, a magas cukor/alkoholtartalom egyrészt gátolja a komlók alfasavainak hasznosulását, tehát ilyen extrém körülmények között a kalkulátorok is jelentősen tévednek, másrészt az érzékelőszerveink is másképpen éreznek. Ezen kívül a hidegkomlózás aromái is jelentősen befolyásolhatják, hogy éppen mit érzünk. De valami hasonlót érdemes lesz a jövőben is lefőzni. A dupla cefrézés jelentős időnövelő tényező, úgyhogy abban majd változtatni kéne, bár kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e ilyen magas alkoholtartalmú sört főzni.

Már csak egy dolog van, az „először fotózunk, aztán eszünk/iszunk” szabályt módosítani kell, „először fotózunk, aztán képfeldogozunk és a legvégén eszünk/iszunk”. Bár mire a második pontig elértem, a sör nagyjából elfogyott (az utolsó üveg sör volt ebből a főzésből), nagyjából egy kortynyi vár a pohár alján, hogy a bejegyzés Közzététel megnyomása után ennek elfogyasztása legyen a pont az „i”-n.