Geysbeer

„Azt szeretném, ha engem nem a sikereim, hanem a kudarcaim után ítélnének meg!” – mondja ezt, vagy valami hasonlót a Wall street farkasa. Aztán hozzáteszi azt is, hogy „azok ugyanis nincsenek”.
Irigylésre méltó önbizalom, remek marketingszöveg. De a siker és kudarc nem ugyanazt jelentheti egy adott szituációban, csak nézőpont kérdése. Mint Lao-ce, mikor beleharap a citromba és elmosolyodik (lásd még Micimackó és a Tao).
Egy (fejlődési) folyamat során az emberek időről időre megállnak, körbenéznek és valamilyen szubjektív döntés alapján kijelentik, hogy ez most egy mérföldkő, az első, az ötödik, tizedik, huszonötödik, és így tovább. És ilyenkor annak a valaminek, ami az ünneplés tárgya, illik egy egyedi tulajdonsággal bírnia. Pl. lehetne egy különleges sör, mondjuk egy trippel. Ünneprontó, hogy nincs neki az alkalomhoz méltó cimkéje, de majd a következő nevezetes alkalomra talán már az is kerül hozzá.
Persze nem véletlen, hogy a helye nem egy díszes asztal közepén van, a virtuális pisztoly ott van valahol a színpad egyik sarkában és nem árulunk el titkot, hogy ez bizony el is fog sülni.
Valahol olvastam egy cikkben egy jónevű helyről, amelyik látszólag nem sokat ad a marketingre és a tágabb környezetésre. Az üzlet persze csili-vili, de az épület külső környezetében vannak olyan nem is túl kicsi részletek, amelyek nem illenek ahhoz az imidzshez, ami körbeveszi. Ráadásul nem is igen reklémozzák magukat, szinte dafke antimarketinget folytatnak, az üzlet mégis jól megy. Való igaz, az árujuk magas minőséget képvisel, úgyhogy nem véletlen a siker.
Az eddig megkezdett szálak pedig itt futnak össze, hiszen az ünnepelt, különlegesnek szánt jubileumi sör a mellékelt módon „hálálta meg”, hogy világra jött. És lehet morfondírozni azon, hogy ez most miért is, mi lett elrontva. Vagy inkább arra gondolni, hogy ebből most egy új típus lesz, a gejzír sör. És gyönyörködni abban, ahogy a hab percekig folyik le az üveg oldalán, míg teljesen el nem lepi a tányért, a teraszt, az egész udvart és lehet önfeledten lubickolni a habban, majd miután kiduhajkodta magát az ember, kiini az üvegben maradt fantasztikus ízű cuccot és ha elég nagy tálat rakott alá, akkor abból is. És ezek után mondja valaki, hogy ez nem siker, hanem kudarc.
Már csak az a kérdés, hogy hogyan lehetne reprodukálni. Mert ha eladható a konzervdobozba zárt izlandi levegő, akkor a gejzír sör is méltán tarthat igényt világsikerre. Egészségünkre!