Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor nem újratöltve, hanem inkább újrahasznosítva. Történt ugyanis, hogy a fényképtranszfer, akármennyi gyakorlás után is lutri, bármilyen apró hiba azzal jár, hogy a fényképen levő személynek, vagy fő témának hiányozni fog a fél szeme (karja, szirma, törzse, kereke, stb.). 
Ügyes kezűek megpróbálhatnak ráfesteni, de valószínűbb, hogy a doboz kuka. Illetve mégsem, egy kis festék, pár dekor szalvéta és máris egy új dolgot kapunk. Kis túlzással mondhatnám, hogy jobbak lettek, mint a fénykép transzferek, de ez így ebben a formában nem igaz. Egyrészt szépen sikerültek (amelyek nem szakadtak be, nem gyűrődtek), másrészt nagyon személyes hangulatuk lett mind az ajándékként adó, mind a kapó részére, amelyet semmilyen festékkel, vagy szalvétával nem lehet pótolni.
A privát képek, de főleg az azokon szereplő személyek szerepeltetése meglehetősen szigorú elbírálás alá esik – ennek ellenére az emberek nyakló nélkül osztják meg képeiket nem csak magukról, de másokról is -, nem érdemes belebonyolódni ilyesmibe, így aztán a fényképtranszferes dobozokról nem készült kép, hanem csak az újrahasznosítottakról. Viszont nem állom meg, hogy ne hozzam fel a konyhai hasonlatot, amikor a maradékból kis kreativitással, néhány hozzávalóval másnapra új ebéd keletkezik. De most ne a menzai „újraértelmezéskre” gondoljunk, hanem egy valódi, jó értelemben vett reciklálásra.
Természetesen a fényképes dobozok nem maradtak üresen és nem hiszem, hogy bárkinek nehézséget okozna annak kitalálása, hogy mivel lettek megtöltve. A nyári szünet előtti utolsó bonbonkészítés eredményeként kávés, mentás, áfonyás-gesztenyés, mogyorókrémes és citrusos karamella ízesítésű bonbonok járultak hozzá az ajándékozás örömeinek kiteljesedéséhez. Az újrafelhasznált dobozaink pedig várják a lehetőséget, hogy hasonló alkalmakra tegyenek jó szolgálatot.
Vélemény, hozzászólás?