Moon

Úgy tűnik, az idei a Hold éve.

Elsősorban a Holdraszállás miatt, évfordulója van. De még érdekesebb, hogy az évfordulóval nagyjából egybeesett egy részleges holdfogyatkozás is. A telihold állapot és a holdfogyatkozás maximuma szinte percre pontosan egybeesett. A fotózáskor nem volt teljesen felhőtlen az ég, az első beúszás legalább alkalmat szolgáltatott egy átöltözésre, a meleg nap ellenére az éjszakába nyúlva kicsit hűvösre fordult az idő. A második menetben már nem voltak túl jók a körülmények, a holdfogyatkozás tetőpontján pedig már az a kevés sem látszott a holdból, ami megmaradt. De ne szaladjunk előre.
Régi feljegyzéseim között tallózva találtam meg a következőt: Fool Moon (2017 január) és mivel éppen a következő főzéshez kerestem valami fogódzót, adta magát, hogy egy teliholdas sör lesz. Egy másik emlékfiókomban ugyanis az volt, hogy olvastam egy cikket a neten, hogy egy belga sörfőzde teliholdas éjszakán főzi bizonyos söreit (megpróbáltam visszakeresni, de nem találtam ilyet, viszont olyat igen, hogy a telihold fényénél érlelik a sört; ez egy 2010es cikk, de akkor még nem foglalkoztam a sörökkel mélyebben, de elképzelhető, hogy ebbe a cikkbe akadtam jóval később).
Már csak egy megfelelő típust kellett találnom, ami illik az alkalomra. Nem kellett sokáig keresgélni, szinte tálcán kínálta magát a White IPA (BJCP 21B). A stílusról most talán elég annyi, hogy egy IPA és búzasör házasításából keletkezett és amerikai házisörfőzők (ki más?) alkották meg. Ennek megfelelően raktam össze a receptet, de kicsit visszafogottabb búzamaláta mennyiséggel (20 l):
Pale ale 3.3 kg
Világos búza 2 kg
Kekszmaláta 0.2 kg
Carapils 0.2 kg
Kristály (EBC 120) 0.1 kg

A komlók:
Willamette 30 gr 45 perc
Callista 50 gr 5 perc
Ariana 50 gr whirlpool
Citra 60 gr hidegkomló 5 nap

Az élesztő Mangrove M20 volt. A forraláskor kapott még egy kis fűszerkeveréket (friss bodzavirág, koriander, szegfűszeg), valamint 250 gr mézet is.
Ezzel véget is érhetne a történet, de az élet – mint annyiszor – másképp döntött. Hidegkomlózás az utolsó öt napban, tehát előre kellett tudni a palackozás napját. Ez pedig halasztódott, mígnem úgy alakult, hogy két nappal telihold előtt (hogy honnan tudtam, hogy mikor lesz megint telihold, nem tudom, általában nem szoktam figyelni). De ha már így alakult, akkor már legyen stílusos, vagyis palackozzunk teliholdkor. Ezek után már nem volt megállás, bontani is csak teliholdkor lehet. Elsőre mindjárt a holdfogyatkozásos estén, utána egy kis fotózással egybekötve.
A következő teliholdkor szintén fotózás volt kitalálva, de ezúttal a sör volt soron, valamilyen kapcsolattal a holddal. Sajnos, aznap későn értem haza, így a felkelő holddal eleve lehetetlen volt a küldetés, maradt a B-terv, hogy holdfényben. A környezet miatt azonban elég sokáig kellett várni, hogy ez megvalósuljon és az eredmény messze nem lett tökéletes, van még mit csiszolni rajta. Lenne könnyebbik út, hogy megcsinálni az alapképet, majd fotostoppolni a megfelelő szoftverrel egy teliholdat rá, de ezt csak végső esetben.
Két nap múlva a sorbuvar blogon jelent meg cikk a nagyvilág holdas söreiről. Mindig kiderül, hogy nincs új a nap alatt, már minden ki van találva, nagy része meg is van valósítva valamilyen formában. Nincs más hátra, mint beállni a sorba, ahol a „másolatok” állnak. Vagy adni hozzá valami többletet, amitől mégiscsak kicsit más lesz az egész. Innen már csak egy lépés az ötlet, hogy ez a sör végleg csak a teliholdról szóljon: csak teliholdkor szabad inni belőle. Ráadásul a következő alkalomra sikerült találni egy izgalmas kísérőt is a sör mellé, keleti szomszédunktól. A zacskóban (tengeri) sós kukoricapehely van (most esett le, hogy a tengeri az jó a sóshoz és a kukoricához is …). Maga a design egy nemzetközi kavalkád, ír rajta angolul, (talán) olaszul (fortza) és természetesen románul is. A fekete hajú és bajuszú, vörös szakállas és fél szemére ellenzős fazon arca nem egy vérengző viking, az ember nem tudja hova tenni (a feltűrt ujjú fehér ing sugallta átlagpolgár testfelépítésről és az úttörőpiros nyakkendőről ne is beszéljünk) és van még itt egy vörös fülű teli söröskorsó is. A hátoldalon, beleszőve egy kis nemzeti öntudattal, az egészséges életről regél (sózott kukorica pehely sör mellé?!?), megspékelve valamilyen időgéppel, amire fel lehet ülni. Mindezek mellé két figyelmeztető szöveg, hogy „fogyaszd felelősséggel” és „függőséget okozhat”. Úgy gondolom, hogy ezek inkább marketingfogások, mint a helyi egészségvédelem előírásai lehetnek. De hagyjuk is a balkáni zűrzavar bogarászását, a tasak valóban roppanós pelyheket tartalmaz, megfelelően sós is, jól csúszik rá a sör, de nem ajánlom a teljes mennyiség (250 gr) elfogyasztását egy alkalommal egy személynek.
Mire végeztem a képekkel, teljesen kiszáradtam, a sós korcsolya is megtette a hatását. A feles üveg kicsit sok a valamivel több, mint 6%-os sörből, ebből nem érdemes nagy mennyiséget fogyasztani, még teliholdas éjszakán sem. Szerintem érdemes és lehet is komlóhangsúlyosabb (inkább az aroma, mint a keserűség domináljon) sört készíteni búza alapon is. A tavasz folyamán volt alkalmam egy fesztiválon hidegkomlós búzasört innom valamelyik kisüzem termékpalettájáról, de elég óvatosan nyúltak hozzá a témához, mert nem jött át a komlózás. Azt gondolom, az enyém jobban sikerült („A mienk jobb, mert a mi módszerünk jobb!” – egy üveg sör a jutalom a megfejtésért, hog honnan van ez a nem teljesen pontos, de a lényeget kellően visszaadó idézet).
Közben lassan érkezik az újabb telihold, lehe hogy gyorsítani kéne, mert a hidegkomlózás lassan, de biztosan veszíteni fog az intenzitásából. Úgyhogy hajrá, lehet jelentkezni kóstolónak! 🙂