Kisipari

A tél visszavág. Még december végén volt szerencsém eljutni Murauba. Csak az újév köszöntése volt a fő tevékenység, de a városbéli séták alkalmával kiderült, hogy ott bizony sörgyár is van. Sőt, ennek múzeuma is, csak éppen zárva. Év vége és eleje lévén az osztrákok is inkább a szórakozás mellett döntöttek, hosszú évek tapasztalata alapján valószínüleg nem számolnak azzal, hogy síelés után tömegek rohannák meg a múzeumot látogatás céljából. Az üzletek is zárva voltak, de szerencsére sikerült ismerősökön keresztül szereznem a felhozatalból. Egyfelől a márciusi havazás hozta elő ezt az emléket, másrlszt pedig most nyílt rá alkalom, hogy a kapott söröket egy huzamban végigkóstoljam, bár az üvegek nagy része 3 decis. Mindez azt vetné fel, hogy esetleg különlegesebb termékekről volna szó. A kóstolás eredménye egyetlen szóban: kisipari. Egy becsületes kisipari.
A Pils 5.1%-os, ami azért már elég korrekt, súrolja a kategória felső határát, ez megmagyarázza a kisebb kiszerelést is. Nem akarja megváltani a világot, hozza, amit kell. A Martzen viszont nem váltotta be a reményeket, főleg színben többet vártam tőle, de a malátás jelleg sem volt meggyőző számomra (lehet, hogy fordított sorrend jobb lett volna). Egy leheletnyivel erősebb az előzőnél (5.2%) és büszkén hideti a nyakán a World Beer Awards (2017) Austria Winner feliratot (ezt egyébként még másik két üvegen is olvasható).
A következő áldozat Black Hill névre hallgat, vörös-feketés színvilágú cimkével, ránézésre egy sötét sört várna az ember. Hogy a királynői korona és a két harcoló szarvas hogy kerül a képbe, azt nem tudom megmondani (a hátoldali szöveg alapján valamilyen koprodukcióra gyanakszom, de a szöveg teljes megfejtése több időt és némettudást – igényel).

Ezek után kissé meglepő volt, hogy a sör alig volt sötétebb az előzőeknél (csak fény felé kellett volna tartani az üveget 🙂 ). Az alkoholtartalom illik a sorba (5.5%), határozott keserűség és utólag egy pörkölt íz dominál. A törtfehér hab nem tartós, a szénsavtartalma magas. Ivósörnek kissé erős, de az meg szomorú látvány, ahogy a hab másodpercek alatt „felszívódik”.
A végére maradtak a búzasörök. A kisebbik üvegben levő alkoholtartalma magas(5.6%), a hátoldali cimke hosszan értekezik arról, hogy a helyi tradicionális sörfőzés kiegészítéseként egy új sörfajta került kifejlesztésre. Mondhatni korrekt munka. Nincs nyoma a búzára jellemző opálosságnak, de ízében benne van. Viszont valamiért nem fogott meg. Ahogy a másik, nagyobb kiszerelés sem. Ami egy szezonális változatnak tűnt (téliesített), valamivel alacsonyabb alkoholfokkal (5,4%), téliesítve. Dunkelweizennek írja magát, de ennél több eltérést nem sikerült felfedeznem köztük. De még van egy szett a készletből, lehet, hogy megpróbálok egyszer majd csak a búzákra koncentrálni.
Utolsónak maradt egy radler, őszibarack-bodzaszörp és Martzen keveréke fele-fele arányban. Kellemes, üdítő párosítás, nincs mit túlgondolni rajta. A sör magasabb alkoholtartalma így megfeleződik, lehet nyomatni ezerrel a nyári melegben.
A furcsa az egészben, hogy mintha pont fordítva lenne a sörök kiszerelése: a mindennapi, megszokottak vannak a kisebb üvegben, a nagyobb, elvileg exkluzívabbnak, időszakinak gondolt pedig a nagyobban. Lehet, hogy ez csak az én kollekciómban van így, hiszen nem tudom, hogy hol lettek beszerezve (múzeum, turistabolt, élelmiszerüzlet). Persze, a nálunk szokottnál magasabb alkohol indokolhatná is ezt, de erre talán csak az osztrákok tudnának magyarázatot adni.
Lehet, hogy ez a pervezió egyik formája, de számomra a kupakok jelentettek egy izgalmas pontot az egészben, azok közül is az alsó sor két szélső példánya. Lehet, hogy ez még a helyszíni élmények hatása miatt van, ugyanis a múzeummal szemközt a járdán állt egy feldíszített karácsonyfa, amelynek díszítését a Martzen kupakja adta, egyrészt gömbre ragasztva, másrészt láncnak felfűzve, ami nagy hatással volt rám a városbéli séta alkalmával.
Úgy tűnik, a muraui sörgyár egy regionális üzem, amely több, mint 500 éves múlttal rendelkezik. Nem akarnak világot megváltani, extrém verziókat készíteni (bár a honlapon mintha nagyobb lenne a termékpaletta), az összetevők között nincsenek pótanyagok, adalékok. Hogy miért és milyen közegben nyertek, talán nem is olyan fontos, nekik viszont jól mutat az üveg nyakán. Egyszer majd meg kéne látogatni a múzeumot is.