Még egy – remélhetőleg – utolsó erőfeszítés a tél részéről, de mi már a tavaszra készülünk. Lelki szemeink előtt már felsejlik a húsvéti tojáslikőrös bonbon,
de addig is melegedjünk egy rumos-diós ízvilággal, mivel úgy néz ki, hogy idén a tél nem adja olcsón a bőrét.
Az alapot a diódarálón ledarált dió képezi, amelyet tejszínnel leforrázunk, majd mehet hozzá a tejcsokoládé és az ízles szerint adagolt rum.
Ha krémesebbre szeretnénk a tölteléket, botmixerrel lehet kicsit homogenizálni. Jó megoldás még a darált diót egy teaszűrőn átszitálni és a nagyobb darabokat a homogenizált krémbe keverni, hogy a diódarabok izgalmasabbá tegyék. A korpuszok töltésénél megfelelő méretű lyukat kell vágni a zsákra, hogy ezek a nagyobb darabok ne dugítsák el a töltőt.
Amit még ki lehet próbálni, hogy a darált diót még kávédarálón is átengedni, főleg, ha kakaóbabot, vagy tonkababot is adunk hozzá és azt amúgy is darálni kell. Ez esetben is olajosabb, krémesebb lesz a bonbon belseje. Egy próba erejéig, mikor sem dió, sem kávé nem volt elegendő a készíteni kívánt mennyiséghez, a kettőt kevertem és az eredmény meglehetősen sikeres lett.
További lehetőség, ha a dióbelet megszórjuk sóval és sütőben rövid ideig pörköljük. Valamint nálam játszik még a dió helyett a mogyoró is.
Kellemes tavaszvárást!
Vélemény, hozzászólás?