„Oda rúg ki a Szamosra.” A ragozáson kicsit javítani kell. Egyrészt nem ki-, hanem berúg és nem a Szamosra, hanem a Szamosban. Ugyanis konyakmeggy workshopon voltam a Szamosban. Bár van egy jóbarát, aki mindent tud és sokszor be is mutatja videón, hogy mit hogyan kell (ha az interneten talált végtelen mennyiségű írott szöveg nem lenne elég), egy ilyen (személyes) gyakorlat mindig nagyon hasznos tud lenni (kiderülnek kulisszatitkok, fogások), nem beszélve a jó hangulatról, ami űltalában a Szamos cukrászda „tanfolyamain” van (szerintem a workshop jobban illik rá, mint megnevezés). Jelen esetben a jó hangulatot az alapanyag is fokozta, az alkoholba áztatott meggyet illik megkóstolni felhasználás előtt és egy után jön még egy, esetleg még egy. Ez az első kihívás, otthoni készítés alkalmával jobb óvatosnak lenni, mert eteti magát és a mártogatásnál már nem biztos, hogy urai leszünk a mozdulatainknak, ha egyáltalán eljutunk odáig.
De mélyedjünk bele kicsit a készítés rejtelmeibe. Ami meglepő volt, hogy nem feltétlenül konyak, de még csak nem is brandy. Az alkalmazott recept szerint az egész meggyet 2-3 hónapig (70 %-os) alkoholban áztatják. Azért egészben, mert az alkohol roncsolja a rostokat, emiatt a meggy élvezeti értéke csökken (löttyedt lesz). Így viszont a meggymag miatt az alkoholt (vagy amiben ázott) a ciántartalom miatt nem tanácsos meginni. Ezért aztán kár lenne egy drága konyakért. Azt még lehetne ragozni, hogy ami cián kioldódik a magból, visszaoldódik a meggybe, amikor az megszívja magát, inkább hagyjuk.
Felhasználás előtt a meggyet kimagvaljuk. Ellenségeink részére készített bonbon esetén ezt a fázist el is hagyhatjuk. Az ember önmaga ellensége, valószínüleg ennek tudható be, hogy a 21 darabból már kettőben találtam magot és mindkettő nekem jutott…
Az így előkészített meggyet olvasztott (62-64 fokra) fondánba mártjuk és hűtőbe tesszük, hogy dermedjen. A későbbiekben ez a burok lebomlik a csoki belsejében és kialakul a folyékony közeg.
Közben temperáljuk a csokoládét. Első lépésben a bonbon talpát kenjük meg és oldalt fektetve hagyjuk kissé megkötni (a meggy súlya miatt a talprészt vastagabbra kell csinálni), majd kimártjuk az egészet a csokoládéban. Ha túl folyékony a csoki, lehet kétszer is mártani. Ha elég nagyok a meggyszemek, akkor a végén jó nagy bumszlikat kapunk. Az egyik legfontosabb, hogy a csokoládéburok ne legyen lyukas, mert szivárogni fog és a vizuális élményt csökkenti a megfolyt fondán. Nem beszélve az eláztatott dobozról. Egy klasszikus mondás szerint „a pálinkát nem bámulni kell, hanem nyelni”, de azért adjuk meg a módját, ha lehet.
A végére még kapjunk elő egy habzsákot (sima nylonzacsi is megteszi, ki kell vágni az egyik sarkát, a profik készíthetnek papírból nyomózsákot) és mintázzuk az elkészült gömböket (szakszóval spinelésnek hívják, ha igaz). Nem kell túlcifrázni, mint a gesztenyés kúpminyont, a csúcson egy kis pötty, majd gyors körmozdulattal egy spirál a széléig. Kell pár száz darab, mire az ember ráérez és belejön.
Ne frusztráljon senkit, hogy az eredmény nem olyan lesz, mint a boltokban kapható egyforma bonbonok (jó részük nem is csokival készül), az érlelési idő elteltével garantáltan egy darab sem fog megmaradni azért, mert kisebb, vagy nagyobb, vagy formátlan.
A második fázis, amelyben elhasalhat a projekt, ajánlott 2, de inkább 3 hét érlelési idő hagyni, hogy az alkohol lebontsa a fondánt. A visszajelzések szerint már a két hét is a lehetetlen küldetés kategória, a három hét eddig csak két jelentkezőnek sikerült, az egyik elfelejtkezett róla, a másik pedig szabadságra ment. Nem tudom, hogy dicsőség-e ebbe a társaságba tartozni, de nekünk sikerült, a 25. napon kóstoltuk meg az elsőt.
Vélemény, hozzászólás?