„Kicit Cíp” – mondaná a kis kínai/thai, ha kínálná.
Az egyéves aszús sör kóstolásakor jött az ötlet, hogy meg kéne bolondítani valamivel, hogy evés után egy kellemes, levezető sört kapjunk. Mint amikor az ember étkezés után megiszik valamit azzal a céllal, hogy kerek befejezést adjon az étkezésnek. Egy komplexebb sör kidolgozása a cél, amelyiknek egyik alkotóeleme a csili lenne. A kísérlet clja, hogy egyáltalán felmérni, milyen mennyiségben érdemes adagolni, hogy az íze és jótékonyv hatása meglegyen, de ne marja szét a páciens belső szerveit. Mivel még csak egy kezdeti kísérleti stádiumról van szó, az alapsör nem volt egy éves (már rég elfogyott az utolsó üveg) és összetételében sem egyezett meg teljesen az akkorival, az arányok kissé változtatva lettek (kevesebb müncheni és több pilzeni).
A több hétig érlelt csililikőrt különböző mennyiségben adagoltam és a sörbe került még néhány mentalevél is.
A kóstolás sem úgy történt, ahogy a sör eredeti funkciója megkívánta volna, ugyanis étkezés előtt lettek megbontva az üvegek. És ahogy ez már a véletlen felfedezésekkel szokott történni, kiderült, hogy ez így akár evés előtt is fogyasztható. Természetesen kisebb az alkoholtartalma, mint a pálinkának, vagy más tömény alkoholnak, de a csili miatt amúgy sem kívánunk nagyobb mennyiséget bedönteni.
Egy kisüveggel azonban simán el lehet kortyolgatni, még a nagyobb mennyiségű paprikát tartalmazó változatot is. Nem „üt” akkorát, mint egy pálinka (nem is ez a cél), viszont a gyomrot ugyanúgy beizgatja az elkövetkező falatozásra. A csípősség nem kellemetlen, ha az ember nyitott a dologra és kis idő múlva már szinte jóleső bizsergésbe vált át (lehet, hogy lezsibbasztja a teljes nyelőcsövet 🙂 ).
A palackok nyitáskor gejzírként viselkedtek,
figyelni kell rá. Nem sikerült összefüggést találni a sörgejzír aktivitása és a csili és a menta mennyisége között, nyilván további kísérletek szükségesek az okok felderítésére. Ami még jó ideig el fog tartani, egy nagyobb mennyiségű csili már az érlelési fázisban van.
Vélemény, hozzászólás?