Ez egy titokzatos desszert. Suhajda úr szegedi cukrász volt, ő alkotta meg ezt a csemegét, ami nem is igen nevezhető bonbonnak, főleg a mérete miatt. Kívül étcsokoládé, belül egy szintén csokis krémmel és nagyjából ennyi az, ami biztosnak mondható. Az eredeti receptet senki nem ismeri, nem ismerheti. Nem találtam olyan forrást, amely szerint fennmaradt volna. Az emlékeimben úgy él, hogy celofánba van csomagolva, az ízéből is csak annyi maradt meg, hogy csokis. És nagy. De elég messzire visszanézve minden annál nagyobb, minél korábbra tekintünk vissza.
Többszöri nekifutás után találtam formát is hozzá. Nem vagyok biztos benne, hogy jó választás volt a (leg)nagyobb méret kiválasztása, a katalógusban szereplő számok alapján valahogy kisebbnek képzeltem a végeredményt. Az eleve nem játszott, hogy muffin kapszliba egyesével kelljen a csokiburkot kiecsetelni.
A belsőt tekintve a kávés krém-párizsi krém-mogyorókrém hármas körül forognak a különféle változatok. Már csak a külső méretek miatt is, a legalább kétféle töltelék teljesen indokolt, több rétegben betöltve
vizuálisan is élményt nyújt. Van még egy irányzat, hogy az egész piskótalapra van ültetve, de állítólag az eredeti változatban nem volt ilyesmi. Az én emlékeimben inkább ostyalapos verzió él.
A kísérleti példányokba végül egy tejcsokoládé alapú kávés ganache került, megbolondítva további fűszerekkel, mint tonkabab, vanília, kardamom és fahéj. Kissé töménynek gondolom ebben a formában, a krémet jó volna könnyebbé, levegősebbé tenni. Lehetőleg úgy, hogy mindez ne menjen a tartósság rovására, tehát egy sima felvert tejszínhabbal történő lazítás nem biztos, hogy elég lesz.
És mindenképpen egy réteges töltés jól állna neki. Amit aztán egy workshopon meg is valósítottunk, a végén öntöttünk néhány suhajdát, mint kiegészítő termék és az összes maradékot betöltöttük, ami megmaradt. Volt benne kávés krém, gesztenyés és talán még egy csokoládélikőrös is, rétegesen, ahogy kell. Sikere volt, azt hiszem.
Van egy cukrászda Budaörsön, ahol készítik ilyen néven ezt az édességet. Háromféle méretben gyártják. Összehasonlításként egymás mellé tettem őket, kívül-belül. A képeknél több nem maradt meg, jegyzetelni kellett volna, elvégre a képek is azért készültek. De majd legközelebb.
Suhajda Úr öröksége
Comments
2 hozzászólás a(z) “Suhajda Úr öröksége” bejegyzéshez
-
Jammm, finom meg a gondolata is!!!!
-
Én úgy emlékszem, hogy nem volt tömény, amit kóstoltunk, pedig ránézésre én is tartottam tőle, de hipp-hopp befaltuk.
A fűszerek nagyon jót tettek neki!
Vélemény, hozzászólás?