A mostani bejegyzés sztárja a kajszi. Amiből az idén nem sok várható ezen a környéken, ha mégis elárasztja a polcokat a lekvár és pálinka,akkor az a vegyipar erős hátszelével lesz lehetséges. Úgyhogy meglévő készleteinkre erősen vigyázni kell, beosztással kell élni.

Várakozásaimmal ellentétben a likőr állaga nem hasonlít az eper-, tojás, vagy csokoládélikőrére, amelyek krémesek, sűrűbbek, sokkal inkább egy szűrt almalé kinézetű és tisztaságú valami. Ízében és illatában sem véltem felfedezni semmi olyasmit, amitől egy baracklekváros bödön közepében éreztem volna magam. Kellemes karamellbeütés érezhető rajta és hosszan megmarad az ember orrában, de a maradék aromákat nem tudom beazonosítani. Önmagában inni sem túl meggyőző a barackíz, de nem is adtam magamnak sok lehetőséget rá a mennyiség korlátos volta miatt. Viszont egy elég kellemes mischungot sikerült összerakni a következőkből:

170 gr tejszín
200 gr fehér csokoládé
50 gr Ruby csokoládé
75 gr likőr
1 tk vaníliakivonat
1/2 tonkabab
25 gr vaj
65 %-os étcsokoládé a burokhoz

Újabban franciásodok, abban az értelemben, hogy mindenbe reszelek egy kis tonkababot. 🙂 A fehér csokiba töltve kissé édes (az arányt a Ruby felé tolva azért ez javítható) az összkép, de az étcsokoládéval elég jól összeállt. Érdemes lesz megtartani a repertoárban.

A tavaszi zsongáshoz kapcsolódva megpróbáltunk kicsit színesedni is, de a festékek beszerzése nem akaródzott összejönni, így abból kellett dolgozni, ami kéznél volt.

Ami nem volt sok, egy piros és egy ezüst állt rendelkezésre. Ezekből esély sem volt összehozni egy barackszínt, jelentsen az bármit is, ugyanis ez lett volna az elképzelés, félgömb formába töltve, miközben kívülről megpróbál hasonlítani ez eredeti gyümölcsre. Szerintem ne menjünk bele mélyebben, hogy mennyire valósult meg az elképzelés… 🙂
Mindez visszaköszönt abban a diszkrét kritikában is, amit – teljesen jogosan – a kérésemre kaptam azzal kapcsolatban, hogy sárga bari (szójáték, ugye, hátha viccesnek hat) is szerepeljen valamilyen formában a fotózáson. A megoldás mindenesetre    frappáns lett, ezúttal is újabb köszönet a lehetetlen küldetés megoldásáért.
Egy fotós játék kedvéért én is beszálltam a képalkotásba, a mellékelt „csoda” sikeredett belőle. A fő téma a pöttyökre épült, szerencsére pont akadt egy darab (és nem több 🙂 ), amelyik ilyenre lett megalkotva.