Egy kerekasztal esetében ez a kör egy pontját jelenti, ahová az ös szes többi pont szegezi figyelmét. Így zajlott le az idei Ligetszépe sörkóstoló, nagyszámú érdeklődő részvételével. Nem egyszerű dolog ennyi emberre koncentrálni, ez most egy összefoglaló, hátha valakinek kedve támad feleleveníteni az emlékeket és ízeket és talán pár új információval is gazdagszik.
Elsőre egy alap ászoksör (lager) került terítékre. A komlókeserűség már kissé megkopott benne, egy édeskés, malátás ízvilág uralta. Ami mégis keserűség érződött rajta több korty után, az inkább fás, földes jellegű. A közepes alkohol okán akár egy ivósör is lehet fiatalabb korában. Egy példa volt arra, hogy mit tud egy sör egy évesen.

Második tételként ugyanennek a sörnek a hidegkomlós változata volt (alapesetben a komlót forraláskor adják a sörléhez és ez adja meg a keserűséget, illetve a forralás végén hozzáadottak már különféle aromákért felelősek; az erjedéskor, főleg annak vége felé hozzáadott komlók pedig kifejezetten az illatok, aromák minél nagyobb arányú bevitelét szolgálják, bár valamennyi keserűséget is oldanak a sörlébe; hátrányuk, hogy eléggé szomjasak és mérhető mértékben magukba szívják azt). A hidegkomlózott söröket jellemzően minél hamrabb fogyasztják, az idő múltával az illatok és aromák tompulnak, de mint ennél a tételnél is érezhető volt, azért még marad belőlük és jelen esetben jól ellensúlyozták az édesebb alapsört. Az idő azért már ezen is érződött kissé (főleg annak, aki kóstolta fiatalabb korában), de a ráncok mögött azért fel lehetett fedezni az egykori szépséget.

Harmadikként egy belga búzasör következett, ami annyiban kakukktojásnak számított, hogy sehogyan sem lehetett jó helyre sorolni (egy kóstolási sor irányát a következők határozzák meg: világostól a sötetébb felé, valamint az alkoholtartalom növekedése). A keserűség és a fűszeressége mértéke miatt került ebbe a pozícióba, amely egyrészt a keserű narancshéj és koriander, valamint az élesztő számlájára írható. Ezek kicsit elnyomták a búzasör jellegzetes banános jegyeit, de hát a belgák így szeretik. Ami megfontolandó, hogy egy csomag fűszerből, ha nem kell a tasak teljes tartalma, akkor nem kell beletenni. Akkor sem, ha a legközelebbi felhasználási lehetőség a távolba vész.

Halmozottan igaz volt ez a következő tételre, egy előző évi majdnem dobogós sör kettes verziójára. Ez egy West Coast IPA volt, ami a komlóról szól, de az összhatás kerekebb lett volna, ha megmaradt volna az eredeti recept (egy komlófanatikusnak azért nem lehetett panasza rá). Itt az idővel nem kellett volna spórolni, mert a máslás elszabotálásával kevesebb lett a sörlé, emiatt lett keserűbb egy hangyányival. Meg virgoncabb is, de a poharak jó logisztikájával sikerült megakadályozni, hogy a felhabzó sör kárba menjen.
Lazításként egy bodzás ale következett, a bodzának hála egy gyümölcsös, virágos ízvilág dominált, amely a valamivel magasabb szénsavtartalom mellett igazán frissítő élmény lett volna, ha mindenki legalább egy-két üveggel kap belőle és nem csak egy kóstolásnyit. Nagyjából két-három deci kell ahhoz, hogy teljesebb képet alkothassunk egy sörről, addigra kerül akkora mennyiség az ember szájába, ami már kellő töménységű ízanyagot produkál. Megadva a módját, hosszabb ideig kortyolgatva pedig a hőmérséklete is változik és igen izgalmas tud lenni ezeknek a változásoknak az észlelése és értelmezése.
Ezúttal a tételek alkoholtartalma elég homogén volt, az utolsó füstös, fekete ribizlis milk stout is az átlagos szinten volt, nem desszertsörnek készült, bár kétségkívül jól állt volna neki egy 6%, vagy akár több is. A füstölt maláta mennyiségét még lehetne fokozni a következő verziókban és a gyümölcs savasság is el fog férni a tejcukor mellett. A kávé és csokoládé viszont nagyon kellemesen ihatóvá tették ezt a sört.

Ezúttal nem volt zsákbamacska, utolsóként egy csilis, borókás, tölgyfacsipszes porter zárta a sort (http://keito.hu/sor/shorror-show). Ráadásul telihold volt, így aztán igazán stílusosra sikerült a befejezés. Mivel figyelmeztetés és kellő hatásszünet után sem ijedt meg senki, a szűkös keretet kellett szétosztani, ebből aztán csak egy fél korty jutott mindenkinek. Az illata remek, szépen szárazra erjedt, kávés, gyümölcsös aromák tobzódnak. És természetesen csíp is. Sajnos, akinek lett volna mersze, sem volt lehetősége megtapasztalni, hogy milyen a második deci ebből. Vagy akár a harmadik. Merthogy az már teljesen más élmény és nem abban az értelemben, hogy az ember üvöltve szalad, hogy két liter vízzel hűtse a torkát.
Hétvégén volt szerencsém egy 2020as évjáratú csilisemhez, sajnos, az alapsört nem tudtam beazonosítani a jegyzeteimből, de megérte várni rá. Viszont ebből a fekete macskából egy üveg sem fogja megérni a három éves kort, hacsak el nem felejtkezek róla, vagy oda nem adom valaki antisörösnek megőrzésre.
A képek csak hangulati elemek, bár idén készültek, de nem erre az alkalomra és azt sem tudni, éppen milyen sör van a pohárban.