Az élet nem habostorta, de azért megpróbáljuk, hogy az legyen. Ezért gondoltam arra, hogy 18 évesnek útravalónak egy lóhere torta pont megfelelő lehetne. De mit ér az egész csavar nélkül?
Kezdetnek például az, hogy szív alakú alapformákból legyen összerakva. A lóhere már önmaga szerencsehozó dolog, de a négy negyed már jelenti a négy évszakot is, a körforgást, ahogy egyik év telik a másik után. Még benne volt az is, hogy négyszintes legyen, és minden szint egynegyeddel legyen elforgatva, de ez nem lett volna elég változatos.

A tervezés elő fázisa az volt, hogy egyáltalán összehozható-e. Szerencsére állítható forma, így aztán némi rajzolgatás és méricskélés után után kiderült, hogy melyik méretben kell sütni a negyedeket, majd hol kell megvágni, hogy körbe-körbe forgatva egymásra rakható legyen. Mert akkor már legyen minél többféle kombináció. Many in one.

Lévén csak egy darab forma, a második fázisban a sütés és tárolás ütemezése jött, hogy az első lap ne száradjon ki, mire az utolsó kész lesz. Amire nem számítottam, hogy az ugyanannyi alapanyag ellenére a különböző piskóták (sima, kakaós, diós, mákos) nem egyformára fognak nőni. De ez nem okozott nagy felfordulást, mert a krémekkel ki lehetett egyenlíteni a szintkülönbségeket.

A lapok és krémek minél nagyobb változatosságához több ötlet felmerült, de még az utolsó pillanatban is megváltoztattam. Már az összerakás alkalmával jött az ötlet, hogy a második sor nyolcadokból legyen összerakva és a legfelső sor a másodikhoz képest három nyolcaddal lett elfordítva, így a végén szinte minden mindennel találkozott valamilyen formában. Ehhez az kellett még, hogy az ízek lehetőleg minden összetételben passzoljanak, ezért készült csokis, túrós, meggyes és diós krém, amelyek egymással is jól megférnek és a piskótákkal sem fognak nagyon veszekedni.

A előzetes tervezés ellenére is akadtak buktatók, mert hiába mértem ki, hogy a 30 centis forgótányéron milyen szépen el fog férni a 34 centis torta, mert kiderült, hogy a 34 az nem annyi, ugyanis azt csak a szívek közepéig mértem és nem a legszéléig, így kezelhetetlenül lelógott. A karton nem volt ideális ünnepi tálcának való, de készen már esély sem volt arra, hogy át lehessen helyezni bármire is, lévén, hogy darabokból volt összerakva, szétesett volna. Így egyben pedig brutális nagynak nézett ki, egy hadseregnek való. Szerencsére házibuliba ment, bár már nem emlékszem, hogy mi 18 évesen pont egy tortára nyomtuk volna …

Végül a hab a tetején, gyertyák helyett 18 darab és az ibolyák – amiből, most számoltam, csak 17 jutott, akkor fel sem merült, hogy abból is lehetne 18, – szétdobálva, elvégre az élet nem habostorta és nem is szimmetrikus. És helyenként göröngyös, meg nem is mindig tökéletes, de legalább változatos. Segítsünk neki még jobbá lenni.