Ausztrália újratöltve. Eredetileg 25 részesre terveztem a beszámolót, a napok alapján úgy tűnt, hogy pont kijön. Ki tudja, hogy miért tulajdonítunk fontosságot „kerek” számoknak, mint 10, 100 és társai, valamiért a 25 is jól hangz ik. Aztán a vége felé kiderült hogy elszámoltam magam, marad 24 rész. De úgy alakult, hogy az 1 éves évfordulóra mégis csak kialakul. Már csak azt kellett eldönteni, hogy mit tekintsek évfordulónak. Péntek volt az indulás napja, az adta magát, ugyanakkor meg a dátum – a szökőnap miatt – vasárnapra esik, így aztán belőttem az arany középutat.
Egy éve indult a Transpirates művelet. Érdekes módon, az évfordulóhoz közeledve idén is átéltük az indulás izgalmait, bár alacsonyabb hőfokon. Akkoriban azért, hogy mi az amire még szükség lehet, mi vár majd ránk, most pedig „egy éve ekkor már készülődtünk”. Előszedtem a tárgyiasult emlékeket is, van belőlük jónéhány.
Ma is ugyanolyan nap van, mint akkor, szürke, taknyos, hideg. Ausztráliában ugyanúgy tűz van (volt pár napja), ezúttal a Fraser szigeten pusztít (10-12. napok a naplóban), ki is ürítették. De a folytatás most nem ugyanaz lesz, bár jó eséllyel idén is rendhagyóan fognak telni az ünnepek.
A visszatekintés apropója pedig, hogy elkészült egy fotókönyv az utazásról. Huszonnégy oldalon zanzásítva a képek, jó része a beszámolókból ismert, de van közöttük új is, például a fedőlapra került kalózzászló. Ez még a hajón készült és a csapat kabalafiguráját, egy medúzakalózt ábrázol. Körülötte denevérek teszik tiszteletüket. Aki élőben szeretné látni, elég sokat kell utaznia érte, Ausztráliában van „kiállítva”. Nagyon jó alkotás lett, brutálisan jól mutat a címlapon.
Bár visszaszorulóban van a képek nyomtatása akár kép, akár könyv formájában, szerintem mégis érdemes élni vele, a kiemelt(nek tekintett) események esetén mindenképpen. A számítógépen ezek csak egy-egy kép lesznek a többi sok ezer közül, így viszont jelentőséget kapnak. Amit nyilván nem lehet majd ad-hoc előkapni bárhol, bármikor, arra a mai mobilos közeg tökéletesen megfelel. De kézben tartva, lapozgatva teljesen más érzéssel viszonyul hozzá az ember. Már csak a méret miatt is, igazán elmélyedni csak így lehet bennük.