Alig több, mint egy helyben járás.
Mit akarhat ennél többet az ember 1 évesen alig túl. Merthogy megérte ezt az időt ez az e-napló. „Kicsi is, zöld is”, ahogy a klasszikus mondás tartja, de azért észrevehetően cseperedik, gyarapodik. Nem voltak kitűzött célok, hogy ekkor és ekkor ezt kell elérni, felmutatni, valószínüleg emiatt is csak ennyi, amennyi. Egy alkotás, mondhatni irodalmi, ami valamilyen sebességgel készül. Éppen ez az, ami ezt a bejegyzést ihlette: alkotás. Megszoktuk, hogy egy mű, ha nem is időtlen időkig, de mégiscsak tartós. Persze, időnként azért károsul, szándékosan vagy akaratlanul, eltörik, elég, vagy csak egyszerűen elkopik („nap szívja, eső veri”, mint a remeteszex).
Azonban az elektronikus alkotások jó része nem (lesz) tartós. Lélegeztetőgépen vannak: amint megszűnik az éltető energia (pl. nincs fizetve a tárhely, az alkotó megunja, elfárad, nincs ideje), törlésre kerül, többé nem lesz megtalálható. Mentés/másolat készíthető róla, ebből a szempontból jobb, mint a klasszikusok: képzeljük el, hogy egy szobor karja visszanő, egy szétcibált könyv újra összeáll, egy összekaszabolt, átfestett kép újra eredeti állapotában tündököl. És mégis, 10 év múlva már olvashatatlan lesz a mágnesszalag, a cd lemez, vagy a külső tárolóegység. Ezeket nem fogják ezer év múlva tudósok tanulmányozni, hogy mit jelenthetett valamikor a nullák és egyesek kusza sokasága.
Érdekes lenne művészeket megkérdezni, milyennek képzelik műveik jövőjét. És ugyanez a kérdés felmerül-e egy blogíró agyában, gondol-e arra, hogy munkájának eredménye mennyire lesz népszerű, keresett, vagy egyáltalán elérhető mindössze pár év múlva? Vagy a pillanatnyi dicsőség kárpótol mindenért.
Ennyi filozófiai elmélkedés után vissza a gyakorlati dolgokhoz, hiszen újabb egy évre biztosítva van az éltető energia, legalábbis a megjelenéshez. Kívánok magunknak ehhez sok erőt és lelkesedést!