„Emlékszem, mennyire vártam ott…” Kezdetnek maradjunk annyiban, hogy nem a tihanyi révnél és még csak nem is kék szemű, arról pedig végképp nincs szó, hogy lány lenne. De ne szaladjunk ennyire előre.
Még a nyári előkészületek alatt megegyeztünk kedvenc kőművesünkkel, hogy majd bokros teendői között szakít ránk is néhány munkaórát. Sikerült is jó időben ismét elkapni telefonon és megállapodtunk egy kedd reggelben, de nem zárta ki azt sem, hogy már hétfőn is tudnak jönni. Még egy vasárnapi egyeztetést kért, amikor is kiderült, hogy a hétfő mégsem jön össze. Ennek kissé megörültem, mivel vasárnap már nemigen akaródzott kimenni és megörökíteni néhány fotóban, hogy „ilyen volt”, így viszont a hétfő délután tökéletesnek ígérkezett erre.
Elöljáróban annyit az épületről, hogy emeletes, a földszinten van egy eladó/kiszolgálótér, az emeletet pedig cukrászműhelynek álmodták meg anno. Ez annyiban módosult, hogy végül az emeleten mégsem az lett, hanem a földszint egyik sarkában volt egy ideig a műhely, de az sem tartott sokáig, inkább máshonnan hozták a kész árut és csak eladással foglalkoztak. Egy ideig még fagyiztak is, de a végén már főleg a presszó ivós vállfaja dominált. Ez így nagyjából látszik is a pult stílusán, az asztalok és

székek a másnapi munkavégzés miatt lettek tömörítve.

Ez a légtér lenne a látványfőzde „látvány” része.
A szociális blokk nagy része felszabadul, ugyanis nem lesz helyben fogyasztás (alkalmi rendezvények kivételével), emiatt nincs szükség akkora térre, viszont az alapanyagraktár (jórészt maláta) éppen elfér az így kialakult részben. Ez van a szekrénytől jobbra.
A bal oldalon egyrészt a korábbi műhelybe lehet átjutni, ebben található egy fagylaltgépis. Erre ma már ebben a formában nem kapnának engedélyt. De készáruraktárnak pont megfelel majd, mivel egy zárt helyiségről van szó, hatékonyan megoldható majd a hűtése.
A kiszolgálótér és a műhely között van a lépcső, ez vezet fel az emeletre és felérve a mellékelt látvány fogadja azt, aki erre jár. Az eredeti tervben ez egy légtér volt, de mivel műhelyként valószínüleg sosem használták, ellenben lakásként igen, néhány helyiséget kialakítottak benne, ami most jól jön egy csokoládéműhelynek. Két ajtó kivágásával teljesen körbe lehet majd járni, illetve a középső folyosón el lehet jutni hátra is. A lépcső tetejétől jobbra és balra visszafelé vannak a szociális helyiségek, a kazánház és egy irodának pont megfelelő szoba.

Másnap reggel érkezünk el időben arra pontra, ahol a történet elkezdődött és rögtön folytathatjuk is a jól ismert nótát: „és persze nem jött, de ilyenek…” – nem csak a kék szemű lányok, de a kedvenc kőművesek is.
Folytatás egy következő alkalommal.
(KFT: Balatoni nyár – https://www.youtube.com/watch?v=7GDEuhMftsY)