Ott ül a majom az ő vizében benne.
Elég sokáig kerülgettük ezt a vizet – a mintabolt megnyitása -, valami ok mindig volt, hogy ne kelljen belelépni. Készlet nélkül mégsem lehet nyitni, úgyhogy fel kellett tölteni valamennyire a készletet. Sör esetén ez azért nem annyira egyszerű, amíg eladásérett lesz, azért tudnak telni a hetek, hónapok. De akármilyen lassan is, ha az ember csinál(gat)ja, azért halad. Közben lementek a tavaszi sörversenyek is, a rozsos ipa elég fura eredményeket produkált mindkét alkalommal, az asztalnál ülők homlokegyenest ellenkező értékelést adtak. De ilyen ez a sport. A konszenzus végül fertőzöttségre utaló kritikát fogalmazott meg, ami azért furcsa kissé, mert az azóta eltelt idő alatt ennek hangsúlyosabbá kellett volna válnia. Márpedig a még meglévő néhány üveg kóstolásakor semmi ilyet nem tapasztaltam.
Ha már verseny, akkor szembe jött a gyulai pálinkafesztivál bonbonversenye, ahol idén a birsalma volt a sztár, ebben kellett valamit domborítani. Egyszer el kell kezdeni ezt is, úgyhogy már benne is voltunk az első vízben. Birs- , narancshéj- és gyömbérpüré, füstölt teafű és kávé voltak a főbb alapanyagok, valamint birsalmapálinka. Gyakorlatilag nulla kísérletezés után – csak fejben volt összerakva a recept – az egyik majdnem elérte a bronzéremhez szükséges pontszámot. Ősszel, ha elindul a csokiszezon, szerepelni fog a kínálatban. A határidő szorításában még kép sem készült róluk. darabszámban is csak annyi volt, amennyivel nevezni kellett.
Már majdnem minden megvolt a bolt nyitásához, amikor egy hétfőn érkezett egy felkérés egy rendezvényen való részvételre. Szombatra. Innen pedig már nem volt visszaút, ez volt a tűzkeresztség. Még jónéhány dolog nem állt össze, sok minden hiányzik, de elmondhatjuk, hogy az első szakasz, az építkezésé lezárult.
Mindeközben még jó sok „Pató Pál Úr”, ejj, ráérünk arra még, valamint egy csomó, a leglehetetlenebb helyen és időben felmerült ötlet, amelyek feledésbe merültek, talán egyszer majd visszatérnek.