Folyékony kenyérhez folyékony élesztő dukál. A sörfőzés keretén belül jelentős irodalma van az élesztőnek. Egyik alfejezete ennek az élesztő felhasználása. Ugyanis egy élesztőadag többször is felhasználható, akár 8-10 alkalommal, sőt, a 4-5. felhasználása során van teljesítőképessége teljében. Ehhez azonban foglalkozni is kell vele, fel kell frissíteni. Főleg akkor jön jól, ha folyamatosan ugyanazt szeretnénk főzni, de lehetőség van a fagyasztására is.
Két választási lehetőségünk van, hogy folyékony, vagy száraz élesztőt használjunk. A száraz használata egyszerűbb és jóval olcsóbb is. Könnyebb a tárolása, hosszabb ideig eláll a tasakban. Használat előtt lehetőség van a rehidratálására, bár a tasakon csak annyit ír, hogy egyszerűen szórjuk bele a sörlébe. Mindkét módszer működik, nem érdemes vele bajlódni. Ha vízzel szeretnénk rehidratálni, akkor ajánlott előtte a vizet felforralni, majd visszahűteni fertőzésveszély elkerülése végett (a magas hőmérséklet megfőzi a sejteket). Ugyanez sörlével is mehetne, de ha már lehűlt a cucc, akkor minél hamarabb kerüljön zárt térbe, még arra várni, hogy az élesztők megszívják magukat, majd nyitogatni az erjesztőt fölösleges kockázati elem. Kényelmes a használata, de viszonylat kevés fajta van belőle, a felhasználásuk sok fajtát lefed.
Egy fejlődés szerves velejárója új technikák, anyagok kipróbálása. Van ugyanis az élesztőknek folyékony változata is. A sörfajtákhoz igazodva a gyártók jóval több változatot készítenek, amelyek igyekeznek az adott típus jellemzőit minél inkább reprodukálni, már azokat, amelyekért az élesztők felelősek. Mindez azt ígéri, hogy még jobb lesz tőle a sör. Cserébe kicsit több törődést igényelnek, beoltáskor illik startert készíteni belőlük és újrafelhasználásuk is inkább javallt (persze további macerák eredményeképpen), amit indokol az áruk is, amely többszöröse száraz társaiknál.
Szóval, nagy levegő, megfelelő cikkek elolvasása és videók megnézése után jöhetett az első kísérlet. Mivel nem szoktam kétszer egymás után hasonló sört sem főzni, kompromisszumos megoldásként egy skót ale után egy ír vörös kombó ígérkezett a megoldásnak. Az élesztő tárolásának kényes volta miatt a személyes megjelenést választottam a boltban a postai kiszállítás helyett. Az eladót nem kaptam túl jó passzban, zokon vette, hogy záróra előtt nem sokkal megjelentem. Hangjából kiérzett a szemrehányás, hogy nem rendeltem meg előre a cuccot, ami így összekészítve várt volna rám. Pedig roppantást nem is kértem tőle és közel-távol nem volt rajtam kívül senki. Az élesztők a komlós hűtő alsó felében sorakoztak, feliratozva nem voltak a sorok, a címkék teljesen egyformák, az ajtón keresztül nem olvashatók (pláne olvasószemüveg nélkül). Így aztán megkértem, hogy vegye ki nekem a megfelelőt, ha nem szeretné, hogy hosszú ideig nyitva tartsam az ajtót, amíg a sötétben kibetűzöm, hogy melyik a nekem megfelelő. Végül hajlott rá és egy mozdulattal a jó flakont vette ki. Az már nem az ő hibája, hogy lejárt a javasolt felhasználási ideje, amit egyébként is már csak a főzés napján vettem észre.
Cikkek és videók ide, vagy oda, starter nem készült, kockázat nélkül nincs siker (sokszor kockázattal sincs, maradt a remény). A végerjedésfok talán lehetett volna kicsit jobb is, végül nagyjából két hét alatt leerjedt, ami elég jó teljesítmény egy nagyjából 6.5%-os sörhöz. A minap meglepetésemre találtam pár üveggel (a címke lemoshatatlan) az egyik sarokban, pedig úgy tudtam, hogy már elfogyott (illett volna hosszabb érlelési időt hagyni neki, de az ünnepek alkalmával gyorsan elkopott). Viszont ezekre majd vigyázni fogok, hogy legalább egy üveg megérje az egy éves kort. Addig valamennyire fakul a keserűsége, ami leheletnyivel több, mint amennyi kéne legyen.
Az újrafelhasználással nem voltam maradéktalanul elégedett. Nem tűnt túl körülményesnek a módszer (több videót is megnéztem, nem volt köztük lényegi különbség a lépéseket illetően), de a végeredményben kapott mennyiség nem volt túl meggyőző. Lehet, hogy egy starterkészítés segített volna, vagy hamarabb leszűrni a sörléről, esetleg előbbre hozni az ír vörös főzését, mert a plusz két hét alatt sok sejt elpusztult. Az tény, hogy ez utóbbi erjedése két nap után sem indult meg, úgyhogy a tartaléknak beszerzett száraz élesztő végezte el végül a feladatot.
Tanulság nem sok van, mert összehasonlítás híján nem tudni, hogy mennyire lett jobb (ha egyáltalán) a sör a folyékony élesztő felhasználásával, az újrafelhasználás viszont nem volt sikeres, ezzel talán még érdemes lenne kísérletezni. Ha másért nem is, hogy kézben legyen tartva a technika, ha egyszer mindenképpen szükség lenne rá.