Vannak dolgok, amelyek csak nehezen akarnak összejönni. A legutolsó üzemi – utólag főpróbának kinevezett – főzés után nem szorított az idő egy újabbra, de azért az ember mégse jöjjön ki a gyakorlatból, meg aztán barna is már kezdett kifogyni, valamint egy adag maláta is várta sorsa beteljesülését, szóval hadd szóljon, télire egy jó kis melengető nem árthat, legyen hát egy milk stout, ráadásul csökkentett gluténtartalommal. Csak alapmaláta van, komló és élesztő, még rendelni kell hozzá pár dolgot, ki is néztem a neten, kivételesen volt minden. Mire két nap múlva a rendelésig jutottam, laktóz már nem volt. Akkor nem lesz tejes. Megjön a csomag, nincs benne az enzim, a hétvégi főzés ugrott. Na jó, kicsit könnyen el lett engedve, de akkor is. A reklamációt jól fogadták, küldték is pótlólag. de akkor meg a hétvége volt foglalt. És az utána következő többi is, még a rendhagyónak szánt szilveszteri főzés lehetősége is elúszott.
De ami késik, nem múlik, induljon jól az idei év. Ragyogó napsütés, bőven fagypont fölötti hőmérséklet, ideális idő. Reggel még beugrott valaki egyéb ügyben, de kissé tovább maradt és még be kellett volna menni a városba is, ami pont belefért volna a cefrézés idejébe. Így azonban az egész csúszott egy kicsit. A városba menet egy fekete macska békésen ballag át (balról jobbra, akik értik ezt a tudományt, azok tudni fogják, hogy ez jót jelent-e, vagy rosszat) előttünk az úton.
A roppantással nem vagyok túl elégedett, szinte mintha csak átment volna a hengerek között a gabona, a szemek jó része egészben. Legutóbb állítottam kicsit rajta a vége felé, túl sok lett. Még melegszik a víz, szűkebbre veszem, újra átküldöm az egészet rajta, hűha. Van egy olyan sejtésem, hogy meg fog gyűlni a bajom a szűréssel. Bekeverés után nincs meg a szükséges szint, még két liter vizet kell utána tölteni. Ez önmagában nem gond, de sem a várakozásoknak megfelelő.
Már javában zajlott a keményítő bontása cukrokká, amikor az ajtóban állva észrevettem, hogy az egyik eldugott jácint hagymáját valami kitúrta a földből. Ha jön a fagy, nem fog örülni, gyorsan dugjuk vissza a földbe. Van karó a teraszon, azzal lehet lyukat csinálni a földbe, a kezem sem lesz sáros. Karó megvan, a sarokban viszont valami sötét. Jé, egy macska. Fekete. De minek fészkelte be magát ide és miért nem távozik sietve, pláne, hogy böködöm a karóval. Hát ez kampeca. Még friss lehet, nem szaglik, a legyek sem dongják. Nagyon stílusos, pont teliholdkor. Kéne inni egy kis pálinkát erőgyűjtésként, mielőtt elásom valahová, a korábbi évek áldozatai mellé (zöldike, feketerigó), akik valamiért pont a mi telkünket választották. De még vezetni kell, úgyhogy ezt józanul kellett megoldani. A végére jutok arra az elhatározásra, hogy ennek a főzetnek a neve nem az eredetileg tervezett Black Spider, hanem Black Cat lesz.
Nincs sok idő elmélyülni, a cefrézés véget ért. Még soha nem volt gond, de az illendőség kedvéért jódpróba, ellenőrzésként. A jód sehol, biztosan a főzdében. Lassan kezd kikristályosodni, hogy kicsit több a macera, mint szokott lenni. Az utolsó napsugarat még sikerül kihasználni, a kezdeti eksztrakt értéke 1.042, egy hangyányival jobbra számítottam 6 kg maláta után. Mivel máslás nem lesz, a szűrésre fordított plusz idő nem is annyira feltünő, amúgy is számítottam rá. Annyi még kiderült, hogy a korábban utána töltött víz a felső szintet elérte, csoda, hogy nem úszott el az egész környék. De végre valami pozitív, véletlenül rájöttem egy könnyebb módszerre a szűrők tisztítása tekintetében.
Sötétedik, mire elindul a forralás, amíg kimérem a komlót – tényleg csak pár perc volt – majdnem kihabzik az edényből. Persze, mire előkapom a gépet, addigra elül, mivel visszább vettem a fűtést. Pedig szép habok voltak, én mondom. És nem is égett oda nagyon az üst falára …
Nagy baj már nem lehet, az idő sem szaladt el nagyon, forralás lezajlik, jöhet az örvény. Ír moszat vajon merre bujkál? Fogadjunk, hogy az is a főzdében bulizik a jóddal együtt. Lemondó legyintés. Menni fog anélkül is. Megy is, nem első eset. A hűtés annyira sima ügy, hogy már szinte félelmetes. Ennyivel nem is úszom meg, kiderül, hogy csak lager élesztőm van. Ebből nem lesz stout. Az utolsó adag tölgyfa csipszet használom fel és nem marad ki a gluténcsökkentő enzim sem. Valahogy csak kikerekedik ez is.
A színsörlé viszont elég soknak tűnik és csak a kisebbik erjesztő van előkészítve. Szinte csurig megtelik, elképzelésem sincs, hogy a tetején a krausen hogyan fog elférni. Legfeljebb majd kibugyog a kotyogón, nagy tüzijáték lesz, ha túl zajos lesz az erjedés.
Az erőteljesebb forralásnak hála a kezdeti eksztrakt azért kicsit elfogadhatóbb szintre tornázta fel magát (1.056), ennek azért már lesz egy kis tartása, ha rendesen leerjed. Közben az is kiderült, hogy csak 5 kg maláta lett legutóbb félretéve, úgyhogy még egy rejtély megoldódott. Mire minden a helyére került, a hold is felkelt.