Az embert hajtja a kíváncsiság, hogy másokhoz képest hol tart. Erre találtak a versenyeket. Hazai, külföldi, van lehetőség a választásra. Jó visszajelzési lehetőség olyanok részéről, akik előrébb tartanak. Ha gyengébb az eredmény a vártnál, az persze nem esik jól, de elő kell venni később, higgadtan mérlegelni kell, jegyzeteket átnézni, ha még van a sörből, újrakóstolni. Ha pedig a zsűrinek is tetszik, lehet mellet döngetni.
A sörök elbírálása egy nemzetközi kvázi-szabvány alapján történik. A BJCP összefoglalja a típusokat, leírja a különféle kategóriákat. Némelyek elég tág teret hagynak a bírának, mások jól specifikáltak. Időről időre bővítik is olyan típusokkal, amelyeket felkap a világ. Magyar fordítása is van az Első Magyar Házisörfőző Egyesület jóvoltából (a BJCP 2015 verzió, azóta jelent meg újabb angol nyelvű változat).
A bírálat eredményeképpen az ember megkapja a pontozólapot, rajta a szöveges értékeléssel, ezekből lehet aztán következtetést levonni. Általában 3-5 szöveges értékelés jön, volt olyan, hogy ugyanannak a tételnek a pontozása elég nagy szórást mutatott. Egy bíráló asztal összetétele nem homogén ezen a szinten, ezért bevezették, hogy a szöveges bírálat személyenkénti, a pontozást pedig a panel konszenzussal hozza meg. Ebben a szellemiségben születtek meg idei tavaszi pontjaim az idei tavaszi magyar versenyen a nagy bezárkózás előtti egyik utolsó eseményen.
Heard-a-Bird (cseh láger) 30 pont
Jó lágerhez (pláne, ha cseh) két dolog kell: lágy víz és alacsony hőmérséklet. További beruházások híján marad az a verzió, hogy télen főzök ilyet, valamilyen vásárolt nullás víz hozzáadásával a sajáthoz. Idén különösen jól jött ki, mind az erjesztésre, mind az ászokolásra a természet biztosította az ideálishoz közeli körülményeket, így egy egész jó sört sikerült főzni. Az alacsony hőmérséklet miatt viszont elhúzódott kicsit az erjesztés, így aztán az érlelési fázisra már kevés idő jutott (ennek hatása vissza is köszönt a szöveges értékelésekben). Egy hónap múlva már jóval érettebb állapotban volt. Ehhez még hozzájött az elszámolt komlózás, valamivel többet is elbírt volna (a Saaz alacsony alfasavtartalma miatt nem volt túl sok tér a variálásra, hogy kellően keserű és aromás is legyen), úgyhogy maradt benne bőven fejlesztési lehetőség, de így is a jó és nagyon jó határán landolt.
Áfonyás búzaporter 34 pont
Ez kb a lótetű kategória, ilyen öszvér nem létezik. Szerencsére vannak olyan kategóriák, amelyek lehetőséget adnak a kísérletezésre. Korábban már volt egy kirándulásom gyümölcsös sörök területén, az akkori meggyes nem volt egy tökéletes darab, technológiai problémák és tudáshiány miatt. Még van pár üveggel a kamrában, lassan felnőtt korba ér, majd alkalomadtán meg kéne studírozni, hogy használt, vagy tovább ártott neki az idő. Amúgy rengeteg meggyes és málnás változat van a piacon. Valamikor egy meggyes stout-ot kóstoltam és jobban ízlett, mint a világosabb változatok, ezért ebbe az irányban próbáltam meg lépni. Végül nem meggy, hanem áfonya lett belőle és egy újítással búzásítottam is. Az áfonya illatában jól érzett, az ízben valamivel kevésbé, de nem volt szükség a visszaédesítésre, mint a meggy esetében és a pontozók is értékelték a kísérletet. Kicsit zsákutca is, nem tudom, mivel lehetne még javítani rajta.
Ladakh Red Ale 32 pont
Ezt a sört egy esemény ihlette: Erdélyből Tibetbe Kőrösi Csoma Sándor nyomában. Az azóta már befejeződött eseményt (itt indul: https://www.maszol.ro/index.php/tarsadalom/115926-3-2-1-start-elkezdte-hetezer-kilometeres-gyalogutjat-indiaba-peng-zoltan) követni lehetett az interneten, sokan olvastuk kíváncsian a napi beszámolókat, amely egy kevésbé ismert környezetbe vezetett el minket, bepillantást nyerve a hétköznapi életbe, ahol nincsenek turisták, felfedve ezáltal egy őszintébb, valódibb világot. Úgy gondoltam, Tibethez egy vörös sör illik. Komlónak egy új-zélandit kapott (egreses-grépfrútos ízjegyekkel), egy gyógyfüves-gyantás-fűszeres valószínüleg jobb választás lett volna, ha valamilyen erősebb kötődést szeretnénk a sör és az elkészítését kiváltó esemény között. Lehet, hogy akkor nem is neveztem volna a versenyre mert elég nehéz volt neki kategóriát találni. Végül az Amerikai félbarna ale (19A) tűnt a legmegfelelőbbnek (tudni kell, hogy pontozáskor lehet egy sör bármilyen világklasszis, ha nem illik a benevezett kategóriába, le fogják pontozni). Mint kiderült, ez nem bizonyult rossz választásnak, bár az amerikai komlók íz- és aromavilága kicsit más, az értékelések eléggé szórtak is ezen a téren, de féléves sörként szépen megállta a helyét.
Összességében elégedett lehetek az eredményekkel, sikerült folyamatosan előbbre lépni. Ha a következőkben is sikerül legalább ezt a szintet hozni, főleg komplexebb, nehezebb sörök esetében, akkor az megalapozhatja egy színvonalas termékpaletta kialakítását.