Van az úgy, hogy az ember belekezd valami újba,
amit még addig soha. A legjobb verzió, amikor elsőre sikerül is neki megalkotni azt, amit eltervezett, amihez gyűjtötte a bátorságot. Megvan a sikerélmény, nosza, másodjára is menni fog. Ahogy a zenei világban tarják (de valószínüleg sok más téren is igaz), mindenkivel előfordulhat, hogy sikerül neki valami izgalmasat, újat, jót alkotni (pl. egy kitűnő első lemez/sláger). Az igazi kihívás ezt megismételni, egy másodikkal (harmadikkal, …) is domborítani.
Ebből már sejthető, hogy miről lesz szó. Nagyon fontos, hogy az elsőnek jó visszhangja legyen és mondhatom, az első sörömre nem volt panasz. Sőt, a másodikra, harmadikra sem. Még további sikeres próbálkozások és az ember elhiszi, már mindent tud. Néhány siker után már nem csak a kész terméket mutatja meg, hanem már előre próbálja fokozni az izgalmakat: „Lesz karácsonyi sör!” Hiszen ma már mindenkinek elő kell jönni egy ilyen változattal. Baj nem lehet belőle, a technológia adva van, a jól bevált alapra még hozzácsapunk egy kis fűszert, meg ami kell, aztán minden szuper lesz.

Az alap egy Saison, nyáron már többször is készült:
Gabona: 66% pilseni maláta, 20% müncheni, 7% bécsi, 7% búza.
Komló: Styrian Golding és Saaz.
Élesztő: Safbrew T-58.
A körülmények jók, az élesztő szereti a meleget, mind a főerjesztés, mind a kondicionálás során. Egyedüli nehézséget a sörlé hűtése okozza, a nyári melegben kissé sokáig tart. A végeredmény egy aromás, észteres és malátás sör szép és tartós habbal, az őszi kissé már hűvösebb napokon kitűnően vizsgázik. Alkalmi sörnek is kiváló (a cimke grafikai elemét Bert Adertu rajzolta meg, a háttér pedig egy

ultrahangfelvételről készült).
Az érlelési időt szem előtt tartva (nálam 2 hónap) október elején került sor a karácsonyi sör lefőzésére. Persze megint rohanás előtte, gyorsan mi is kell hozzá, egy kis narancs, grapefruit, gyömbér, fahéj. Főzés rendben lemegy, bár nincs déligyümölcsszezon, olyanok, mintha tavalyról maradtak volna vissza valamelyik hűtőházban, kissé aszottak, a rozmaringszál viszont frissen a kertből van.

December elején már tűkön ülök, ideje lenne megkóstolni. Az íze nem rossz, de hova lettek a fűszerek? A rozmaring még csak-csak, de a többi elpárolgott valamerre. És valószínüleg nagyon megharagudhattak, mert vitték magukkal a habot is. Alig-alig van neki, az sem időzik soká. Persze senki nem kritizálja, nem rossz ez,

csak éppen a „mesterben” marad ott egy rossz érzés a munka tökéletlensége okán. Egy csöppnyi orrbavágás, hogy a figyelem, az alázat még időben visszatérjen. Hiszen a tökéletességre törekedni kell, minden körülmények között.

Azért a „fa” alatt elég jól mutattak így is… 🙂