Valamint a nem jó és a nem pap is.Kérdés, hogy mire megy vele.  Mármint a papírral. Merthogy az internet világában már a gyakorlati tudás szinte mind összeszedhető, tanulható, fórumok sokasága segít eligazodni egy-egy tevékeynség lehetséges és nem-lehetséges útvesztőiben (még talán atomfizikából is). Meg néha tele is van ellentmodással a sok laikus miatt, akiket nehéz kiszűrni. Mindezért pénzt adni, kiegészítő tárgyakat tanulni (mikrobiológia, gépészet, jog, marketing, üzemtervezés, hogy csak a legdurvábbakat és a szakmához nem elsődlegesen kapcsolódóakat említsem – elvégre mégiscsak egy egyetemi képzés volna, még ha másoddiplomás is), ráadásul még vizsgázni is belőle, szakodolgozatot írni és megvédeni, munka és család mellett, már nem túl fiatalon, úgy, hogy az ember nem egy sörüzemben érdekelt és a jövőt nézve sincsenek még kiforrott elképzelései ezen a téren, ez valóban nehezen magyarázható és védhető. Mindamellett jóleső érzés kicsit visszaülni az iskolapadba (ezt előre nem tudhattam), az egyetemnek sajátságos hangulata van, még péntek délután és szombatonként is. Néhány X után az ember másképp áll hozzá a tanuláshoz és az iskolába járáshoz. Jó dolog kilépni néhány órára a hétköznapok megszokásából, élmény és kikapcsolódás volt hallgatni az előadókat, a csoporttársakkal pedig megvitatni a hallottakat. A nappali oktatással szemben sokkal kevesebb a kiegészítő tantárgy, minden a gyakorlati tudásra volt kihegyezve, a szakma gyakorlásának mindennapjaira, esetleges buktatóira. Sajnos, csak a gyakorlati tudásra és nem az effektív gyakorlatra, de egy egyetemi képzésnek nem is feltétlen célja, hogy megtanítsa, hogy kell megfogni a szerszámot és milyen irányba kell mozgatni azt, hanem a folyamatok megértetésére. Valamint irányt mutatni, hogy mikor, hol, kihez és mihez lehet fordulni, ha valamit meg kell oldani.
Számomra meglepő volt az egyetem képzéshez való hozzáállása. Az éves diploamosztón ugyanúgy szerepelt a mi szakunk is (egyéb kvázi-levelező szakokkal együtt), a dokumentum átadása ugyanakkor volt, mint a nappalis tagozatoké, név szerint személyesen adták át. Kicsit furcsa volt a sok fiatal között, több hozzátartozó valószínüleg nem is értette, hogy mit keresünk mi ott. De azt hiszem, jót tesznek az ilyen élmények, segít fiatal(os)nak maradni.
A félreértés elkerülése végett, mindezek csak a saját véleményemet tükrözik, csoporttársaim nevében nem nyilatkozhatok :-). Sokan, sokfélék voltunk ott más-más okból kifolyólag, de mindannyiunkat összekötött a sör iránti tisztelet, a sörfőzés szeretete. Idővel majd kiderül az is, hogy a versenypályán is összetalálkozunk-e egymás konkurenseként, vagy csak egy-egy sörrel kapcsolatos esemény kapcsán lesz alkalmunk néhány (szakmai) kérdés megvitatására.