Élt egy évet, ami sörnél már elég soknak számít, szerintem, bár még sehol nem hallottam róla, hogy az ő esetükben is megállapítottak volna egy egyenértékszorzót. Eredetileg nem állt szándékomban ilyen hosszú időt megadni neki. A többiek is elég szép kort megértek, hiszen eleve 2 hónapos kondicionálási idővel számoltam és sikerült megállni, hogy idő előtt meg legyen dézsmálva. Ez az utolsó üveg az első főzésből pedig valahogy túlélte a nyarat és az őszt is. Mire felfigyeltem rá, addigra betöltötte a 10. hónapot. Közben eltelt még egy kis idő és akkor már elterveztem, hogy az egyéves évfordulóján fogom megbontani. Aztán kiderült, hogy a dátumra is rosszul emlékeztem, úgyhogy ismét kapott két hetet, mikor végre eljött a nap. Az időjárásnak is tetszett a dolog, kellemes tavaszi meleg, napsütés volt. Már csak egy megfelelő kísérő ételt kellett választani…
Amikor az elsőt terveztem, sokat keresgéltem, hogy milyen típus legyen (de mindenképpen valamilyen vöröset, vagy hasonlót szerettem volna). Az elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem a szokásos konzerv verzió lesz (pedig állítólag mindenki azzal kezdi). Végül a Sernevelés oldalról választottam egy Summer ale-t. Viszont kissé túlzottnak tartottam a bécsi és müncheni maláták mennyiségét, ezért kissé módosítottam az arányokon.
Müncheni maláta 54%
Pilzeni maláta 38%
Búza 8 %
A végeredmény egy sötét, édeskés, testes sör lett, amiből nem lehet sokat inni egyszerre és azt sem rekkenő nyári hőségben. Ehhez hozzájárult az is, hogy viszonylag erős lett (OG: 1.060, FG: 1.010). A komlózáshoz egyrészt az ott javasolt Mosaic komlót használtam, kiegészítve Polarisszal és meglehetősen érdekes időkkel, de sikerült nem elrontani. Az ajánlott lager élesztőt sem tartottam meg, az univerzális US-05 ale élesztőt részesítettem előnyben.
Az évforduló előtti utolsó napokban már csak egy kérdés maradt nyitva, mi legyen az előétel. Végül egy egyszerű szalonnasütés lett a befutó, semmi fellengzősség, nagyzolás, csak egy kis friss kenyér, füstölt mangalicaszalonna és sok hagyma. Az egyszerűség és nagyszerűség netovábbja.
Izgalommal telve bontom ki, nem érződik rajta semmi, ami romlásra utalna. Megkóstolni még nem lehet, fotózni kell, megörökíteni az eseményt (kár, hogy nem maradt meg két üveggel, tanulság … 🙂 ). Úgy tűnik, nincs hosszan tartó habja (vajon milyen volt eredetileg? ki emlékszik már rá, többet kéne foglalkozni a naplózással), igyekezni kell. Ráadásul az elfogyasztott zsíros kenyerek is követelőznek már, nem akartam másikat bontani előtte, ha már ennyit készültem az eseményre, meg kell adni a tisztességet az „öregnek”.
Egy év elteltével a komló keserűsége alig érződik (eredetileg sem volt tolakodó), a testesség is kissé kisimult, inkább aszús vonásokká változott, mintha az alkoholfoka is csökkent volna, de ez utóbbi inkább csak érzéki csalódás. Akár egy desszert után is meg lehetne inni. Valószínüleg így volt ezzel az a légy is, amelyik diszkréten a pohár szájára telepedett egy kis potyázásra.

Végül a sör betöltötte rendeltetését, a tavaszi melegben egy kellemes uzsonna kiegészítőjeként. Boldog születésnapot!