Történt pedig, hogy Kisherceg elindult feltérképezni a sörök világát. Valójában nem is volt herceg, sem aranyhaja és színes palástja nem volt, a „világot látni” viszont stimmelt. Így aztán a rókával sem találkozott, de mivel mindenképpen szeretett volna egyet, így vett egyet. Mert ma már más világ van, a rókák nem flangálnak csak úgy, ellenben meg lehet őket vásárolni.
Amikor kihozták, be lett állítva egy sarokba, mivelhogy még nem volt áram és ez egy villanyróka volt. Addig is, amíg a villanyász mindenfelé eljárkált – egy rettentő fontos ember, akinek sok dolga volt és emiatt nem volt ideje -, Kisherceg megpróbált ismerkedni az új barátjával.
Körbejárta többször, néha letörölte róla a port, időnként odébb tolta, hogy ne mindig ugyanazon a helyen álljon, néha még szólt is hozzá. A róka csendben tűrte, nem volt energiája többre.
Aztán a szaki is előkerült és végre lett áram. Kisherceg nagyon örült, bekapcsolta a rókát és elkezdődött a szelidítés következő fázisa. A gép is jobb kedvre derült, a kijelzőjén mindenféle ü zenetekkel adta tudtára leendő barátjának, hogy mennyire elégedett. Kisherceg megtöltötte vízzel, beindította a fűtést, majd a szivattyút is. Átmosták a róka minden porcikáját, zúgott a víz egyik tartályból a másikba, Kisherceg pedig gondosan lejegyezte a folyamatok sorrendjét, mikor milyen kart hogyan kell állítani. A falakat körben kiplakátolta ezekkel a feljegyzésekkel, hogy csak egy pillantás és rögtön lássa, hogy mit kell tenni a következő lépésben.
Így ment ez egy darabig, de közeledett a főpróba és már nem volt elég az, hogy csak a vizet szédítsék körbe-körbe a berendezésen át. Egy nagy levegő után Kisherceg megőrölte a malátáját és megkezdődött a mutatvány. Ami azért volt izgalmas, mert bizonyos kunsztokat nem lehetett csak élesben kipróbálni. Nem is sikerült maradéktalanul, de közönség hiányában ezt csak ők ketten tudták. A végeredményen pedig nem látszik a kihozatal értéke. Ellenben szép lett a színe, kellemes a habja és az aromája, bár kicsivel több komlót is elbírt volna.
A főpróba jól sikerült és elkezdődött a nagy utazás …
6 hozzászólás a(z) “Acélróka” bejegyzéshez
A cimbol eloszor arra gondoltam Varesz, hogy tul sok sort kostoltal? De persze nem 🙂 Azon gondolkozom, hogy ez a roka valami fozofazek vagy erjeszto-tartaly vagy mindketto? Na es vajon miert eppen London?
A Róka maga a teljes technológia. Mivel egy ale a próbafőzés eredménye, ezért adta magát London, bár valójában inkább Tripoli kéne legyen :-), ami viszont inkább maradjon rejtély.
Gratulálunk! Tengersok elismerés! Nagyszerű utazást! Remélem itt-ott lesz alkalom egy-egy kóstolóra!
„Itt is, ott is, amott is,/ A mi házunk előtt is/ Áll a balhé, áll a tánc,/ Vidám ének hangja száll.” (Ős-Bikini)
Szellemes 🙂, sok sikert a továbbiakban !!!
Köszönjuk, igyexunk (a pontokat lelopták gonosz kis manók).