Megvan az a történet, hogy Gombóc Artúr Afrikába megy? Van ez az idei nyár a furcsaságaival (minden nyár másképpen furcsa), úgymint a háború, a szárazság, vagy akár az áruhiány sok területen. Mint például a tinta. Kevés is van belőle,, ami van, annak is a minősége olyan, amilyen. Amit írok reggel, estére elpárolog, amit írok este, reggelre elfolyik, megissza a papír, a monitor, hűlt helye marad (már amennyire ez a melegben egyáltalán lehetséges).
A madarak is elbújtak valamerre, bár nem ilyenkor szoktak Afrikába költözni, de Gombóc Artúrnál ezt sosem lehet tudni. Mind kiderült, ilyen címmel (G.A. Afrikába megy), nem si készült rész, Artúr utazása csak egy kis részlete a róla szóló egyik epizódnak, melynek pontos címe: Szegény Gombóc Artúr. Fura, hogy mennyire beégett az a néhány másodperc, amelyben a hajóskapitány szakálla körbenövi a hajóját.
A történet itt kapcsolódik hozzánk, ugyanis tavaly ősszel a sokadik hűtéstechnikával foglalkozó szakember azt ígérte, hogy januárban tud jönni. Én pedig év végén azt ígértem magamnak – bár ilyet nem szoktam tenni, pláne nem év végén -, hogy idén addig fog nőni a szakállam, amíg kész nem lesz. Persze, januárban nem jött, de legalább lett árajánlat, ami haladás ahhoz képest, hogy az előzőeknek már ez a fázis is az átugorhatatlan kategória volt. Februárra a konkrét műszaki megoldás is összeállt, már csak a megrendelt anyagokra kellett várni, a mai állapotokhoz képest keveset.
Maga a kiépítés egy hetet sem vett igénybe. Természetesen, a bekötést a meglévő infrastruktúrába már nem sikerült zökkenőmentesen leszervezni, hiába lettek még januárban értesítve az érintettek, hogy számítsanak rá. Az idő előrehaladtával egy másik lehetőség is kezdett körvonalazódni, hogy ha elkezdenék gitározni tanulni, akkor beugorhatnék a ZZ Top-ba, ahol sajnálatos módon üresedést történt. Megemlékezésként egy szám, amelyben Dusty Hill énekel. Sajnos, élő felvételt nem találtam, van ugyan egy amatőr felvétel az utolsó koncertjéről (elég távoli és mintha már ülve tenné a dolgát), de ezt nem szerettem volna idevágni.
„Ne várd a májust!”, énekelte anno Zorán, pedig de!. Minden obstrukció ellenére május végén működésbe állt a hűtés és lehullt végre. Nem az álarc, nem a lepel, azóta az eső sem, hanem a szakáll. Nem kizárólag ettől a folyamattól vannak benne ősz szálak, lehet, hogy a következő körben festenem is kéne. Mondjuk teljesen őszre. Egyik korábbi elképzelésem szerint ugyanis White Beard lett volna a márka, grafikában pedig Thanos arca lett volna a modell (csak sokadik megnézésre vettem észre, hogy nincs is neki szakálla, csak markáns álla). De ezen már túl vagyunk, jöhet a következő lépcsőfok, ami szintén nem ígérkezik sétagaloppnak: engedélyek megszerzése. De ez már egy másik történet lesz.
2 hozzászólás a(z) “Valami lehull” bejegyzéshez
Lassan de biztosan !!
Kitartást 🙂
olyan kép is van, ahol még rajtad van a szakáll? 🙂