Sokan lépnek át az új évbe ezzel a gondolattal.Ilyenkor van a fogadalmak időszaka is, bár lassan divatba jön, hogy minek bármit is megfogadni, ha úgysem sikerül megtartani és már első nap elbukik az ember. Meg aztán erre (mármint megfogadni) bármelyik nap jó lehet az évben. Mint egyes éttermekben a „Holnaptól fogyókúrázom” fantázianévre hallgató fogás. De hagyjuk is, elvégre ez nem az életmódtanácsadó, vagy személyiségfejlesztő rovat.
Mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy akár már az év első napján is történhetnek új felfedezések, feltéve, ha valakinek nem azzal telik el a nap, hogy az éjféli koccintás után reggelig (vagy akár tovább) adja az érzésnek és egy kis alvás után még egy kis morzsára is jut ideje. Elvégre mégis csak Szilveszter volna és ha nem most, akkor mikor máskor?
Mivel december közepén abban a szerencsében részesültünk, hogy még kaptunk olasz gesztenyét az egyik diszkontláncban (sajnálattal kell közölnöm, hogy más fajta már nem játszik nálam, korábban mindegyiknek – magyar, spanyol, kínai(!) – megadtam a lehetőséget és bár a technológiánk gyerekcipőben járt, de akkora veszteséggel zártunk minden sütést – kemény maradt, pucolhatatlan volt -, hogy megfogadtam – ha nem is január 1én 🙂 -, hogy soha többet, inkább semmilyet) és a karácsonyi sütés-főzés sem okozott benne maradandó károsodást – magyarul nem használtuk el az egészet -, év végére jutott egy kis friss csemege.
Nálunk a sütés úgy zajlik, hogy a tervezett sütés előtti napon a gesztenyéket bevágjuk és vízben egy napig állni hagyjuk hűvös (ennek valószínüleg nincs különösebb jelentősége) helyen. A vízből kivéve (csak úgy nedvesen, legyen egy kis pára is a sütőben) előmelegített sütőben (most éppen a sütőtök volt az előmelegítő; ha már begyújtunk az elektromos sütőbe, akkor igyekszünk több dolgot is megcsinálni energiahatékonysági okokból) 175 fokon, alsó-felső sütéssel 25-30 perc alatt megpuhul. A 25. perc után ellenőrzés, a 30at még sosem értük el. Mivel előtte sózott diót is sütöttünk és még emlékeztünk egy régi madeirai kirándulásból, hogy ott a sült gesztenyének mindig fehér volt a héja (talán sóban sütötték, vagy utána párolták benne), most jól megsóztuk az egészet. Sütés után még további ötlettől vezérelve a felét egy hőálló üvegedénybe szedtük ki és lefedtük, a másik fele maradt a tepsiben, hogy hűljön. Reggeli után megkóstoltuk és kellemesen csalódtunk az ízében, a diszkréten megjelenő só nagyon kellemes aromát adott a gesztenyének. Utána kiszedtük a „szaunából” is (kb 30 percet volt benne) és akkor jött az igazi meglepetés, mert ez utóbbit pucolni még jóval könnyebb volt. A sós íz közben elpárolgott valahová, de csak azért, hogy további feladatot adjon a jövőre nézve.
Végül is fehér héjat nem sikerült előállítani, de ha a napokban még sikerül gesztenyét szerezni, egy-két próbasütés lesz sóval és anélkül, szaunázással és anélkül.
Ezzel kívánunk sikerekben gazdag Boldog Új Évet!