Az utóbbi években megszokottól eltérően kitart a tél. Mikor ezt írom, lassan február második felében vagyunk és még mindig röpködnek a mínuszok (egyébként mikor máskor legyen hideg, csak már elszoktunk tőle és nem is vesszük észre, mekkora ellentmondásba kerülünk saját magunkkal, mikor azt mondjuk, hogy „bezzeg a mi időnkben amikor még voltak telek … :-)”),

az idő is többnyire borús, szeles. Ilyenkor jólesik bármi, ami egy kis melegséget áraszt magából, ha csak ránézünk is, kicsit mintha enyhülne a vacogás. Szerintem a mézes kalács már említésére is ilyen. Mostanra elmúlt a decemberi ünnepek okozta édességdömping hatása, már nem tiltakozik a gyomrunk, amikor ránézünk erre a gyönyörűségre.

Bár szezonját tekintve inkább egy farsangi fánkos tölteléket kellett volna csinálni, de talán majd jövőre :-).
Ha nincs időnk és kedvünk az összetevőkkel bajlódni, akár a kereskedelmben kapható mézeskalács fűszerkeveréket is használhatjuk, de természetesen mindenki kísérletezhet kedve szerint, ki milyen ízeket szeret jobban kihangsúlyozni. Nálam például a gyömbér a nyerő.
A mostani ganache a következő alapanyagokból készült:

– 110 gr tejszín
– 7 gr reszelt gyömbér (friss)
– 3 tk fahéj
– 1/2 tk szerecsendió
– 4 szem szegfűszeg
– 1 csillagánizs magjai
– 1 rúd vanília
– 110 gr méz
– 100 gr tejcsokoládé
– reszelt citromhéj

Ha elkészült a bonbon, nincs is más dolgunk, mint leülni a befűtött cserépkályha mellé és a tavaszvárás jegyében olvasni egy jót a nassolnivaló mellett.