Már a régiek is szerették, főleg, mikor még nem volt gabona. Valószínűleg tőlük származom, mert nálam is top helyen van. Sajnos, elég kényes a termesztése, nálam nem maradna meg. Az idei évi aszály egyik furcsasága, hogy a korábban megszokott apró hazai gesztenye helyett normális méretűt lehetett kapni. Vagy csak nem sikerült eladni jobb helykre. Amin nem is csodálkozom nagyon, mert újfent kiderült, hogy baj van a minőségével, a felét ki kellett dobni, mert penészes, vagy férges volt. Sok év után szavaztunk neki bizalmat, de nem kellett volna. Az olasz ás francia messzemenően jobban megéri. Ezek után az ember hogyan támogassa a hazait, ha közben átverik?
Sütés után pucolás és darálás, majd egy teaszűrővel a darabosabb rész leválasztva. Tejszín, sok rum (jamaikai) és némi tej- és fehér csoki alkotják a tölteléket. Legalábbis az egyiket, mivel egy macerásabb verzió készül. A forma félgömb alakú, de kicsi (egy mérettel nagyobb is lehetne) és a két félből van összeillesztve egy egész gömbbé. A másik felében egy meggyes ganache lapul, a két éve alkoholban ázó meggyből. Eredetileg konyakmeggynek volt szánva, de valahogy soha nem került rá sor. Egyébként is kicsik voltak a meggyek, majd valami normál méretűvel egyszer csak össze fog jönni. Ennyi idő után a meggynek már alig van értelemzhető íze, az alkohol mindent visz, úgyhogy az összhatás nem lett tökéletes.
Célszerű rögtön töltés után összeilleszteni a két felet, mert nincs talpalva és a még kissé folyékony masszák összeragadnak, így könnyebb lesz velük a későbbiekben. lehetne talpalni és úgy egymásra helyezi, de akkor túl sok lesz a csoki. Az összerakás az izgalmas része a munkának. Ha az egyik fél a formában marad, akkor a kész gömböt kivenni okoz nehézséget, ha előre kiszedjük a félgömböket, a töltés alkalmával fognak ide-oda rohangálni, ráadásul úgy összerakva az esetek nagy részében nem fognak megállni abban a pozícióban, ahogy kéne és a két fél hajlamos szétcsúszni.
A záró lépések már banálisak, az összeállt gömböket a tenyerünkben bekenjük az olvasztott csokival (röf-röf!) és megforgatjuk a darálás után elválasztott durva szemű gesztenyemorzsában. Lehet variálni is, a belső burkot fehér csokival, kívül pedig más színűvel.