A nyár nem csokoládébarát évszak. Fogyasztani még csak-csak, főleg fagylalt formájában,

de a készítéshez hűvösebb közegre van szükség. Kivéve, ha idejekorán el akarjuk kezdeni a reumánk felkészítését, mert akkor egy erős klíma segítségével mindjárt könnyebb. Már csak akkor leszünk bajban, amikor kivesszük a hűtőből és mire bemutatnánk, már csak egy szétfolyt paca marad a tányéron a nagy hőségben. 🙂

Mint minden, a nyár és a hőség sem tartott örökké és az ősz itt van például a szilva és elengedhetetlen társa, a fahéj. Ez most frissen készült szilvalekvár felhasználásával készült, amiben még babérlevél is van a komplexebb ízhatás kedvéért. A lekvár nem egészen olyan, mint

amit anno nagyszüleink főztek az udvaron, üstben, már hajnalok hajnalán megrakva a tüzet. Hosszú órákon át történő kavargatás után akár évekig elállt az így elkészült csemege. Meg is állt a kanál benne. Sütőben, teflon bevonatú edényben azért lehet hasonlót készíteni.
Szóval, most ebből készült csokitöltelék, további fahéjjal, egy kis tejszínnel, kevés étcsokoládéval és rummal kiegészítve.

Konyakkal is el tudnám képzelni, de az valahogy mindig elfogy, mire bonbonozásra kerül a sor …

Végül, de nem utolsósorban, a tányér is megérne egy bejegyzést.