Már viszonylag régóta foglalkoztat, hogy két félgömb bonbonból lehet-e egy egész gömböt készíteni.

Egyik húsvéti workshop alkalmával találkoztam először a blister formákkal. Ugyanolyan öntőformák, mint a polikarbonát-, vagy a szilikonformák. Elég nagy lepedőben árulják, abban a formában képtelenség dolgozni velük, ezért kisebb darabokra vágják. Eleve ki vannak festve a mélyedések, a bonbonok díszítésével nem kell a továbbiakban bajlódni. Hasonlóan a transzferfóliához, a minta átragad a csokira, vagyis egyszer használatos, tehát óvatosan kell velük bánni. Mivel Húsvét volt, féltojás formákkal dolgoztunk. A bonbon kipattintása után eltettem pár formát azzal a céllal, hogy alkalomadtán kipróbáljam a két fél összeillesztésének lehetőségét. Ennek az ideje most jött el, miután jópofa félgömböket vettem és hogy ne élesben bénázzak az illesztésekkel, kipróbáltam a féltojásokat eggyé ragasztani. Két egészen tűrhető próbálkozás után aztán elővettem a vadiúj szerzeményeket és egy nagy levegő után nekiláttam.

Eleve fehér csokoládénak szántam őket és éppen ez jött sorra. A két fél külön-külön talpalásra kerül, lehetőleg gyorsan egymás után és még kötés előtt egymásra kell illeszteni őket, lehetőleg minél pontosabban. Érdemes figyelni arra, hogy a talpak ne legyenek túl vastagok, mert a gömb közepén ezek összeadódnak (a gyakorló tojásoknál az egyiknél nem sikerült kellően vékony talpat kreálni és harapáskor nem volt jó érzés a középső vastag csokiréteg). A töltelékkel most nem sokat bajlódtam, egy meggyes-gesztenyés és egy rumos-gesztenyés került a két félbe. Már ennyi is elég volt, hogy beleharapva két hasonló, de mégsem két teljesen egyforma íz keveredjen a szánkban.

A mintapéldányok aztán egy nem túl karácsonyi dobozban főkostolónk és főfotósunk asztalán kötöttek ki mindannyiunk megelégedésére. Igazi win-win állapot.