Az első darabok még szilikonformákban készültek, a megolvasztott csoki nem volt temperálva sem és ecsettel történt a hüvely elkészítése. Elég időigényes feladat volt, a megfelelő vastagság eléréséhez három rétegben kellett felvinni és két réteg között mindig dermedni tenni a hűtőbe. Ha túl sokáig hűlt, a következő réteg felvitelekor a csoki ráfagyott az ecsetre. Egyszerre mindig csak kis mennyiség olvasztása történt meg, hogy minél melegebb anyaggal lehessen dolgozni. A felhasznált alapanyag táblás csokoládé volt, vagy fehér, vagy magasabb kakaótartalmú ét.
Macerás volt a talpalás is, nehezen sikerült sima talpat készíteni, de egy idő után már egész elfogadható kinézetű példányok készültek. Az ecsetes felhordásnak köszönhetően lehetőség nyílt a színekkel való játékra, a formák egyes részleteinek kiemelésére. Kék (valamilyen moszat alapanyagú) és sárga (kurkuma) színekkel jól fel lehetett dobni
egy-egy szériát és a gyártási hibák sem voltak feltünőek.
Az első töltelékek között volt banános, gesztenyés és sós karamell. Ez utóbbinak nagy sikere volt és ma is a kedvencek közé tartozik.
A kezdetleges módszer ellenére alkalmanként százas nagyságrendű darabok készültek, így ajándékozáskor változatos íz- és formavilágot lehetett produkálni, valamint utólag a dicsőséget learatni.
Sajnos (vagy szerencsére 🙂 ), a kezdeti időkben jobbára nem készültek képek, vagy csak kevés értékelhető, de ez a néhány talán segít visszaadni valamit az indulásról.