Mindenféle téli események. Eredetileg decemberről szóltam volna pár szót, de közben a január is elillant a surranópályán, a napokban pedig már a tavasz próbálja bedugni a lábát az ajtórésbe, hogy kipenderítse a telet a házból. Mostanában fura címekről érkeznének „hozzászólások”, de pesze a kukában végzik. Csupa női nevek az email címben, már egy egész hárem összejönne belőlük. Szívesen üzennék nekik e sorokban, de úgy sem értenék. Ahogy a régi dalban meg vagyon írva: „Kár, hogy a magyar nyelvet rajtunk kívül nem érti senki, nem érti senki, nem érti senki, nem is akarja megtanulni”. Én most nem keresnék hozzá videó anyagot, meg különben is meg kéne vágni, hogy csak az a pár másodperc szóljon. Tényleg, az ilyen kéretlen leveleket, szemetet, nem lehetne ugyanúgy szelektíven gyűjteni, esetleg felhasználni valami másra, mondjuk bitcoin gyártására? Vagy csak simán elégetni? Erről jut eszembe, azt ismeri valaki, hogy „..nem fal fel mindent szemétzabáló tűz..”. Nem hinném, hogy sokaknak menni fog. „Kuruc kell ahhoz, asszonyom!” :-).

A mai bejegyzés mottója – kicsit átírva – az lehetne, hogy „míg állni látszék a szekér, bár az idő halad”. Folyton megreked szekerünk az úton, de eddig még mindig sikerült lökni rajta, hogy guruljon tovább. Sok nagy levegő után elkészültek az első bumszli alkoholos meggyek. Az alkohol kissé lassan akart kioldódni a fondantból és nem is sikerült neki teljes mértékben minden példányból, de így magasan verte azt a bolti cuccot, amit hasonló címszó alatt vettünk és gyakorlatilag ki volt száradva a többsége. Még van pár szem meggy áztatva, csak a fondant elfogyott… 🙂

Sörfronton valamivel nagyobb a pörgés, palackban érlelődik már két főzés is, egy skót ale és egy porter. Ugrásra kész az első lager is, az erjedés már lezajlott. A legfiatalabb pedig a pár napja főzött IPA, a bubik egymást tapossák az erjedés folyamatában. A levegőben nagyon kellemes komlóaroma (Amarillo) terjeng (az egyik szemem nevet), ahogy a co2vel együtt távoznak (a másik meg sír).

Időközben megjött az első cimke is, most egy hosszabb várakozás lesz majd, mert a visszaváltási rendszerbe regisztrálni kell. Néha a várakozás a legnehezebb, már azt hiszi az ember, hogy készen van mindennel, aztán persze kiderül, hogy nem, de nem szabad türelmetlennek lenni. Ebben a tempóban (egy reumás csiga röhögve száguld el mellettünk) ki lehet alakítani a rutint, a tervezést, hogy lehetőleg időben figyelni mindenre. És lehetőleg élvezni is az egészet, nem rágörcsölni dolgokra. Az olló pedig várhat… :-).
Lassan a közösségi médiában is szaporodni fognak a megjelenések, egyelőre egy helyen vagyunk jelen: facebook.com/tripbrew. Itt még sok fejlődési lehetőség van, főleg, ha nem szeretnénk beállni egy „mindegy, csak legyen valami” stílusra, hanem érdemi dolgok jelenjenek meg. Persze lehet, hogy nem érdemes túlgondolni azt sem. De addig is farsang, élvezze mindenki a lehetőségeket.