Ideje megbarátkoznunk a gondolattal, hogy idén a tél vasárnapra esett. És pont erre a napra esett az is, amikor a Hóember ellátogatott Lilliputba. Nem volt egy tervezett út, gyorsan kellett dönteni, ahogy az idő megengedte.
Előző nap havazgatott és nem voltak igazán hóemberes körülmények, mert kissé fagyos porhó érkezett a magasból. Éppen emiatt vasárnap már semmi esély nem lett volna a hóemberezéshez, így kellemes késő esti programnak ígérkezett a hógörgetés. A gyanú be is igazolódott, alig tapadt, már a kezdó hógolyó gyúrása is nehezen ment, majd aztán sok-sok méteren kellett forgatni, pörgetni, hogy valamennyit szedjen magára és végül összeálljon. A szemét még csak-csak be lehetett illeszteni (70%os étcsoki pasztillák), de a szájnak szánt ruby csokik minduntalan lepotyogtak. Pedig jól mutattak volna a lila rúzsos pöttyök. Természetesen répa sem volt kéznél, jellemzően, hogy mennyire lehetett számítani akár csak két centi hóra is.
Másnap aztán a nem túl nagy növésű Hóember ellátogatott a nálánál még kisebbekhez, akik vagy éppen nem voltak otthon, vagy bezárkóztak házaikba az óriás közeledése láttán. A legbátrabb a hóvirág volt mind közül, igaz, ő akkor sem tudott volna elszaladni, ha szeretett volna. Úgyhogy hősiesen kitartott, közben titokban remélve, hogy a King-Kong méretű lény nem fog a fejére lépni. De Hóember nem sokat törődött az egésszel, csak beállt a (mammut)fenyő árnyékába, hogy minél kevésbé érje a nap melege.
Ez a taktika félig-meddig be is jött neki, mert egy hét múlva még mindig volt belőle egy hógolyónyi és bár akkor reggel tökéletes hóemberes hó esett, a restaurálásra már nem volt mód, mert mire idő lett volna rá, a nap és a szél jót szürcsölt a frissen hullott hideg vízből, ekként frissítve fel magukat nagy munkájukban. A hóvirág is csak emlékeztet akkori önmagára, a hideg éjszakák megviselték kicsit, igaz, neki senki sem mondta, hogy már december közepén megmutassa magát. De elég törtető egy példány lehet, mert minden évben első akar lenni és nem szeret közösködni a többiekkel. Lehet, hogy igaza is van, mert így minden figyelem rá irányul abban az időszakban, most meg csak egy szál lenne a többiek között.
Lilliput visszakerült a jó meleg szobába, de lakói itt sem mutatják meg magukat az embereknek. Éjszakánként viszont furcsa zajok hallatszanak, ilyenkor nagy vigasságban lehetnek kicsiny házaikban. Ismételt köszönet a falu építőinek.
A cím? Úgy képzelem, a jazzben is valahogy így születhetnek meg a számok címei. Mikor már végképp semmi jónak tűnő ötlet, jön szembe egy-két szó, kifejezés, aztán azokból összeáll valami. Ezek most a rádióból köszöntek rám és még csak nem is egy mondatban hangzottak el. De a fejemben összeakaszkodtak és nem is engedték el többé egymást.