„Azért a víz az úr …”. Meg a tűz, meg a gőz, meg a gáz. A természet sokszor demonstrálja ezt, amikor viszont kicsit nyugton marad, mi emberek, magunk keressük a kihívást, nyitogatjuk a pofontos ládát.
Így év végére mindenki másban keresi az elkövetkező időszak szerencséjét: lencse, sütőtök, karácsonyi légy, A sörfőzőnek pedig üvegcserepek. Szerencserép. Bár az a jobb, ha nincs része benne, mert akkor megmarad az egész. De valamennyit azért lehet áldozni a maláta és a komló isteneinek.
Történt pedig, hogy egyik nap a titkos kamrában egy kupak terpeszkedett a földön. Viszonylag gyorsan meglett a félig üres üveg is, amelyikről katapultálta magát. A sör másik fele titokzatos módon távozott, nem volt nyoma a földön. Ha már a sors így hozta, legalább nem kellett meginni egy egész üveggel. Következő nap újabb kupak, újabb félig teli (üres?) üveg. De a kupak annyira deformálódva, hogy nyitóval sem lehet olyat alkotni, több tengely mentén megtörve, elcsavarodva. Sör elfolyva továbbra sem látszott. Újabb tervezetlen sör, a fennvaló nagyon bőkezűnek mutatta magát.
Még pár napig ez ment, egy-két kupak naponta, mintegy felvezetendő a tüzijátékot. Ennek már a fele sem volt tréfa, üvegek törtek és ragadt a padlólap. Mindazonáltal nem kellett bokáig gázolni a sörben, valami szorgalmasan felitta. Talán a fuga lehetett, esténként mintha halk nótázás hallatszott volna a kamrából.
Végül kármentési célzattal az történt, hogy a maradék ép üvegek sörnyitó alá kerültek, ha egy kis lazításra csak szisszent, akkor úgy lett visszazárva. A másik része pedig vagy csak simán gejzíresedett, a legrenitensebbek pedig akkorát szóltak, mint egy pezsgősüveg. Egy jó nagy tálban történt az operáció, ami kifolyt, a csatornában végezte, a gejzír csillapodtával az üvegben maradt sörökből újra teli üvegek lettek. Az izgalmat már csak az okozta, hogy vajon lesz-e olyan üveg, ami épp a kezem közt csattan, de nem történt ilyen, csak a használt munkáskesztyű ázott át teljesen.
Már csak egy dolog maradt, az ostromállapot megszüntetése. Lapról lapra haladva feltakarítani, egyes sörök csak simán a padlóra voltak helyezve és teljesen odaragadtak sok kis üvegszilánkkal egyetemben, szép kis félnapos program lett belőle. Az operáció sikeres lett, a maradék megmenekült, bár habzásért továbbra sem mennek a szomszédba, de egy búzasör részéről ez azért tolerálható.
Persze, ilyenkor az ember megpróbálja kitalálni, hogy mi történhetett, lapozza a főzési naplót és nézi bambán. Fertőzés nem valószínű, a sör esetében az erős ízhibával jár, márpedig itt nincs, de legalábbis nem számottevő. Egy kis oxidáció a felnyitás következtében lehetett, de inkább kifelé jöttek a gázok, mint befelé mentek. A leglogikusabb, hogy nem erjedt le teljesen, a palackozás előtti mérési eredmény alapján ez lehetséges. Csak ilyenkor mindig jön a kérdés, hogy az első főzeteknél az erjesztési idő jóval rövidebb volt, a lefejtés is kezdetlegesebb módszerrel zajlott, a palackozáshoz használt cukor mennyisége (a szénsavasság kialakulásához kell) pedig több, mégis a hasonló értékek ellenére egyévesen sem történt ilyesmi.
Szóval, gyakorlat teszi a mester (hol van az még?), de azért – ha botladozva is – csak haladunk valamerre.
Nem tartozik szorosan a témához, de ha már az írás egész ideje alatt ez „szól” a fejemben, íme egy link aláfestésnek az olvasáshoz: