Nyitnikék-nyitnikék! Lassan elmúlik a tél (miért, volt? és ismét megjelentek az éjszakai fagyok), a farsang ízei (fánk, kocsonya) egyre halványabban élnek nyelvünkön és már nem csak önkéntesen, de bezár(kóz)va várjuk, hogy ismét „kisüssön a nap”.

A madarak elkezdték a hangolást, a cinkék, a pintyek és a feketerigók teljes erőből nyomják. Egyik reggel már a sárgarigó is beköszönt (inkább benyekergett) a hosszú úttól még érces hangján. Valamelyik nap darvak hangját hozta a szél és elég hamar sikerült is megtalálni őket a magasban. A szokásosnál magasabban voltak és ezúttal nem Vében repültek, hanem passzióztak a napsugárban, csak csapatosan köröztek a légáramlatokon, mint a sasok szoktak. Időbe tellett, míg meg tudtam őket számolni (22), folyamatosan változtatták az egymáshoz viszonyított helyüket. Sokáig követtem őket, ahogy kikapcsolódnak az utazás egyhangúságából, míg egyszer csak „megette” őket egy kósza felhő.

Már lemondtam róluk, amikor ismét előbukkantak, ezúttal két szabályos alakzatban és céltudatosan haladtak észak felé. Eléggé izgága csapat volt, mert folyton változtatták a helyüket, hol összeálltak egy Vébe, hol meg ismét szétváltak kettőbe. Mielőtt eltűntek volna a messzeségben, még egyszer megmutatták körözési technikájukat, majd végképp szem elől tűntek.
Húsvét közeledtével kivételesen előre tekintettem és nem adhoc jelleggel készülnek majd bonbonok, hanem tervezetten. Idén a likőrökre lesz kihegyezve és ehhez már be is lett szerezve az alapanyag.

Nem pont a tervek szerint sikerült, mert egy alkalommal már készült eperlikőrös, de az csak egy próbavásárlás volt és egy adag jött ki belőle csak. Mivel nagyon finom lett, el is kopott gyorsan. Bár az eperszezon még odébb van, azért tavaszvárni pont jó. Lett volna. Ugyanis eperlikőr momentán nincs. Megnyugtatásul közlöm, hogy nem hagytak fel a gyártással, csak éppen ami a tavalyi termésből elkészült, elfogyott. Nem kis megnyugvás ez, hiszen azt jelenti, hogy nem a vegyipar jeles termékéről van szó.

Így aztán felhozatalnak marad az immár szokásosnak mondható tojáslikőrös, kiegészítve egy kis csokoládéssal, a nagy kedvenc Unicumossal, valamint újításként sárgabarackossal (még nem kóstoltam, nagy az izgalom). Ha így marad, akkor gyerekmenü nem is lesz, vagy be fognak rúgni. De ezen még lehet változtatni.